Az öv...

Blogs » Blog - Luluka » Az öv...
2018. 09. 27. 07:54 | Appeared: 1714x
Meztelenül fekszem az ágyban...hajnalodik. Meztelenül, mert igy szereti...ha semmi sincsen rajtam, és bármikor birtokba vehet. Álmosan nyújtozom, gyönyörködöm Benne.
A szememmel végigsimítom minden porcikáját, biztonsággal tölt el a jelenléte. Amíg alszik ártatlannak tűnik...
Tudom, "sáros" vagyok, tegnap sikerült megúsznom a büntetésem....a nagy szám sodor bajba minduntalan.
Felébred... befészkelem magam a karjaiba, érzem a teste forróságát, a mindig finom illatát...
Simogat...keze elkalandozik, megtekeri a mellbimbómat, simogatja a fenekem, a máris nedves puncimat.
-Hozd ide az övem kicsim.. - mondja csendesen.
Nem nem, nem akarom, sosem gyötörtek még övvel, nagyon félek...csókolgatom a mellkasát, a farkához bújok....olyan finom, illatos, és kemény...gyengéden rászívom magam, érzem, hogy megnyugszom...hátha.
Engedi, hogy szopjam, tudom mennyire szereti...
Hallom a hangját, rekedtes a vágytól...
-Szeretnélek megverni. Hozd ide az övem kicsim...
Végem van, ha valamit a fejébe vesz nem tudom "kiszopni" magam belőle.
-Hozom Gazdám....
Reszket a kezem, lábam, felkelek, és lassan, túl lassan kifűzöm a levetett nadrágjából..
-Ne húzd az időt!!
Odaadom az övet, hasra fordít, térdre kényszerít az ágyon. Nedves a puncim, érzem a forróságát a lábam között, a combomon.
Kettéhajtja az övét, a csatnál fogja meg..behunyom a szemem, nem merek odanézni, várok...
A csattanás a csendes szobában szinte robbanásszerű. Az első ütés éget mint a tűz...kigyullad a fenekem...fáj...
Nem akarok jajjgatni, ügyes vagyok, kibirom...
-15-öt fogsz kapni kicsim... Számolj!!!
Édes Istenem, ez nagyon fáj, hogy fogom kibírni!!
Egy...kettő...három..
Érzem, hogy kicsordul a könnyem...kibirom..
10...nem bírom csendben, jajjgatok, sikoltozom, de nem mozdulok...önfegyelem...ez az övé...
Minden ütés kínzóbb mint az előző, a fenekem bal oldalát mintha felhasítaná az övvel...
13..14...15...vége..köszönöm Gazdám..
Túl vagyok rajta, a szememből könny folyik, a fenekem egy merő vergődő húsdarab, érzem, hogy felhasította a bőröm...hol hideg, hol forró, nem vagyok magamnál egészen..
-Gyere ide kicsim...
Érzem a farka illatát, nedves ő is akárcsak én, szinte folyik belőle az előnedv...gyengéden belehúzza a fejem, most már befejezhetem amit elkezdtem...megnyugszom, mint a babák, amint megkapják a cumijukat..
Szopom keményen, gyengéden, finom, nagyon finom, a fájdalmat mintha elfújták volna, csak arra koncentrálok, ha egészen magamba szívjam, lenyaljam róla a saját nedvét, megköszönjem, hogy van nekem, hogy tanít, nevel, gondoskodik rólam..
Túl gyorsan érzem, hogy itt az idő, de nem bírok magammal, szinte szívom a farkát mélyen magamba. A számban élvez el, én pedig alig bírom nyelni, olyan sok, olyan forró...
-Tudod miért kaptad? - kérdezi
-Igen Gazdám, tudom. Bocsáss meg kérlek.
-Nem haragszom. Ügyes voltál kicsim, büszke vagyok rád.
-Köszönöm Gazdám...
Megsimogatja könnyáztatta arcomat, megcsókol, hasra fordít, és érzem az érintését, simogatását elgyötört fenekemen. Mit nem adnék, ha benyúlna mélyen a lüktető, lucskos pucimba, de tudom, ezt most nem kapom meg... majd ha eljön az ideje...
A fájdalom lassan múlik, de boldog vagyok...itt van velem, és elégedett, boldog, kielégült...ennél többre nincs is szükségem...
Elalszom....

Comments (0)


The comments are only available after login.