Egyensúlytalanság / Koyaanisqatsi

Hiszek benne, hogy mélyen belül vágyunk az egyensúlyra. Ahogy a szervezetünk minden nap kényesen ügyel a só és a víz egyensúlyára, az egyén is igyekszik életének bizonyos aspektusait egyensúlyban tartani, legyen szó munka/szabadidő, erőfeszítés/pihenés vagy bármilyen más dologról. Nem mindenkinek ugyanott van a középpont, de van.
Hasonló egyensúly létezik szerintem kapcsolatokon belül is, még ha nem is könyvelési tételekként, de mindkét fél megéli, hogy valamit belerak és valamit kivesz a kapcsolatból, és amikor az egyik, vagy mindkét fél szerint ez az egyensúly felborul, kezdődnek a problémák.

Két kismajom, egymás melletti ketrecben, látják egymást, az egyik végrehajt egy feladatot és jutalmul kap egy édes szőlőszemet. A másik is végrehajtja, és kap egy darab répát, amit azonnal hozzávág a kísérletet végzőhöz. Teljesen fogyasztható eledel, mégis eldobja sértettségében. Árt önmagának, mert igazságtalannak érzi a helyzetet. Egy tudatos gondolkodásra képtelen lény.

És igen, mi fejlettebbek vagyunk, de nem annyival. Amikor egy kapcsolatba beszivárog a vélt vagy valós egyensúlytalanság, röpködnek a répák, tányérok, kristálybögrék, gyakran a saját kárunkra is. Egy BDSM kapcsolatban ez ugyanolyan könnyen megeshet, mint egy vanilla kapcsolatban. Épp ezért elengedhetetlen, hogy az ezekben a kapcsolatokban szükségszerűen jelen lévő bizalomra és nyíltságra alapozva megtaláljuk a békés eszközöket az egyensúly visszaállítására.

Nem is akkora probléma, ha egyszer belesétálunk ebbe a szituációba, mert jó lecke lehet. A baj ott kezdődik, amikor onnan kivergődve nyílegyenesen beleszaladunk a következő, ugyanilyen helyzetbe.