Blog - Lubmila (2/2)

Blogs » Blog - Lubmila
Ordering:
Newest BDSM blogs
Most commented blogs in last month
Latest commented BDSM blogs
Pages: 2/2
Vörös Dália
Esett, ahogy az év ezen időszakában mindig, a hideg, a monoton kopogás megnyugtató is lehetett volna, mégsem volt az. A férfi hosszú ujjaival hanyagul tartotta a kormányt, égszínkék szemeivel maga elé meredt, míg a sötét szedanja erős páncélként simult hozzá, fényszóróinak kecses LED sora elegánsan, mégis ellentmondást nem tűrve utasított el útjából minden arra haladòt. Az autópálya, és a hátrahagyott városok fényei egyetlen csillogó sávvá olvadtak össze a tempomat által diktált egyenletes,...
Appeared: 2019. 12. 08. 15:00 | Latest comment: 2019. 12. 29. 18:02 | Number of comments: 10
A pillangó szabadsága
Közeledett a tavasz, érezni lehetett a semmivel sem összetéveszthető illatorgiát, amivel hírül adta, megállíthatatlanul siet, hogy leváltsa végre a jegesszürke telet. A férfi is élőbb volt, mint valaha, soha eddig nem érzett sebességgel száguldozott ereiben a vágytól fűtött vére, stratégiák és precíz tervek által gúsba kötött agyára ráborult a vadászösztön; fürgébb és figyelmesebb lett, ezáltal, jóval veszélyesebb és félelmetesebb. Nem volt olyan óra a napban, amikor ne tudott volna a nőről,...
Appeared: 2018. 07. 26. 18:28 | Latest comment: 2018. 07. 27. 12:37 | Number of comments: 6
Mester...
- Mondd, Mester, milyen az éj végtelenje? - Kincsem, olyan, mint vágyunk és szerelmünk soha véget nem érő örvénye. - Mondd, Mester, milyen a gyémánt csillogása? - Kicsim, olyan, pontosan, mint amit egymás szemében látunk, egyesülésünk pillanatában. - Mondd, Mester, milyen az ártatlan csodálat? - Èletem, olyan, mint amikor ülsz előttem, és csodakék szemeiddel iszod a lényem. - Mondd, Mester, milyen a végzet asszonya? - Olyan, mint Te, mikor láncaidtól megszabadulva élvezed, amit adok,...
Appeared: 2018. 07. 19. 07:30 | Latest comment: Never | Number of comments: 0
Egyetemi jegyzetek /3/
Este volt, későre járt már, a város lassan megnyugodott, ahogy az éj sötét leple gyengéden ráereszkedett, finom, szürkés köd társaságában. A férfi a teraszon állt, valahova a távolba meredt, és cigarettázott. Az aromás füst rejtélyes, áttetsző alakzatokba formálódott, mielőtt eggyé vált volna a késő őszi éjszakával. Csak a parázs izzott, ahogy időnként beleszívott, és ez a tüzes fény néhány pillanatra megvilágította arcát; borostái sötéten-őszesen csillogtak állán, arcélén, szemeiben...
Appeared: 2018. 07. 17. 23:12 | Latest comment: Never | Number of comments: 0
Little boy smile
Más volt, valahogy nagyon más. Nem úgy nézett rá, mint eddig, de nem is úgy, azzal a csodálattal és rajongással átitatott érzelemmel, talán sokkal inkább a lényében kiteljesedett, erejét és bàjait ismerő és szerető, önmagával harmóniában lévő nő szemeivel. Könnyed volt és játékos, valahogy már nem feszélyezte semmi, se a hideg, se a zaj, még a vállain kigyóként tekeredő lilás sál ringása sem. Valahogy önmaga volt, régóta keresett és vágyott igaz valója, és ez a tény, a maga egyszerű és...
Appeared: 2018. 07. 15. 16:20 | Latest comment: 2018. 07. 15. 17:50 | Number of comments: 2
Egyetemi jegyzetek /2/
Éjjel nem tudott igazán mély álomba zuhanni, zavaros képek táncoltak lehunyt szemei előtt, mint valami saját, élénk színekben pompázó film, amit megérteni szinte képtelenség, így a reggeli ébredés inkább megváltás volt, mint kényszer. Csinált egy kávét, leült, és míg igyekezett eltüntetni a kialvatlanság nyomait, nem gondolt semmire, főleg nem az előző napra. Köd, szürkésen csillogó, sűrű köd borította a várost, szombat reggel lévén szinte semmi forgalom nem volt, gyorsan beért, leparkolt...
Appeared: 2018. 07. 06. 17:31 | Latest comment: 2018. 07. 06. 23:03 | Number of comments: 4
Egyetemi jegyzetek /1/
Szakadt kint, szinte egyetlen, szürke fallá olvadtak össze az esőcseppek, ahogy hihetetlen gyorsasággal hullottak alá, ezzel még inkább szédítővé téve a látványt, ami a negyedik emelet ablakaiból a szemei elé tárult. Csak állt, nézte a várost, pontosabban azt, ami az esőfüggönyön át még látható volt belőle, és merengett…a kávé a kezében már hűlni kezdett, nem égette már úgy ujjait, a hőtől átmelegedett gyűrű kifejezetten jól esett most neki. Elcsendesedett a folyosó, tudta, mennie kellene, de...
Appeared: 2018. 07. 04. 08:20 | Latest comment: Never | Number of comments: 0
Múltidézés...
Talán egyszer mindennek eljön az ideje... Hosszú hónapoknak kellett eltelnie, mire kitisztultak a gondolatai, érzései annyira, hogy fel tudott idézni magában minden pillanatot, élményt, fájdalmat és kéjt, amik akkor és ott úgy peregtek, egymást szorgosan váltva, akár a homokóra szemcséi. Akkoriban minden vibrált körülötte, aranyos-narancsosra festette mindennapjait, mintha mindig a lenyugvó nap színes játéka kísérné lépteit, bármerre is ment. Azóta minden lenyugodott körülötte, látszólag...
Appeared: 2018. 06. 07. 06:55 | Latest comment: Never | Number of comments: 0
Csak egy délután...
A férfi akkor is, ahogy addig minden, hosszú hónapban, fázott, de nem csak a teste, a lelke is. Volt ideje, két megbeszélés között épp egy órányi, felvette a dzsekijét, kocsiba ült, és elindult. Nem volt forgalom, gyorsan haladt, és a város egy csendesebb részére érve leállította a motort, majd kiszállt a ragyogó napsütésbe. Úgy döntött, sétálni fog, határozott, ritmusos lèpteit csak a viharos szél kísérte, ahogy haladt előre, a lehullott levelek millió árnyalatban színjátszó fátyolként...
Appeared: 2017. 10. 24. 20:25 | Latest comment: 2017. 11. 20. 04:05 | Number of comments: 1
Pumpkin spice és október
A lány ült az ablak mellett, és az őszi napsütést csodálta, a fény aranyos játékát a sárga, piros, barna milliónyi árnyalatában játszó falevelek között, és mosolygott, először az őszi színpompás délutánra, majd a tejeskávéjára, végül ismét a kinti világra. Mosolygott, és az a mosoly önfeledt és kacér volt, hisz oly hosszú idő után végre kijutott gondolatainak, érzéseinek labirintusából, és akárhányszor előröl kezdte, mindig ugyanoda jutott. Az utcán emberek százai siettek valahova,...
Appeared: 2017. 10. 02. 20:26 | Latest comment: Never | Number of comments: 0
Titkok egy villából... /1/
Nem az első volt, már elmúlt az óvatos, majd egyre inkább célba érő érintések, finom csattanások ideje, de valahol még az elején, hisz bőven akadt titok, elhallgatott, felfedni soha nem szándékozott vágy, ami kiderítésre, feltárásra várt, hogy a remegő, pirosan izzó ajkak érzékien súgják gazdájuk fülébe azokat a szavakat, mondatokat, amiket senki más nem hallhatott még. Este volt, néma, csillagos, forró éjjel, de ebből a szobában lévők semmit nem érzékeltek. A férfi az egyik fallal szemben...
Appeared: 2017. 09. 27. 18:00 | Latest comment: 2017. 09. 27. 21:44 | Number of comments: 1
Kezdetek...
A kezdetek kezdetén.... Hűvős, szeles kora őszi este volt, a gömbölyű esőcseppek szüntelen, monoton dallamban kopogtak a széles motorháztetőn. A férfi nyugodtnak tűnt, néha elmosolyodott, a finom nevetőráncok  helyes háromszögben futottak végig a szeme sarkától a halántékáig, míg hanyag mozdulattal a kormányt tartotta erős ujjai között. Nem beszélt, csak néha kérdezett, határozott, mély hangján csattantak a szavai, és a nő csak ült mellette, időnként az utat, majd a mellette ülőt figyelte,...
Appeared: 2017. 09. 23. 17:57 | Latest comment: Never | Number of comments: 0
Üvegen túl...
A férfi ült a fotelban, izmos alkarjaival a combjain támaszkodott, hosszú ujjai között egy párás, finoman metszett kristálypoharat tartott, és a vele szemben lévő üveget nézte, az ablakot, de nem az azon túli világot, a csodás panorámát; egészen mást. A nőt nézte, kit szíve legmélyén őrzött, vigyázott. A nő a kanapén feküdt, világos, csípőjén megfeszülő farmershortban, csíkos pólóban, arcával a hatalmas párnához simulva, szőke haja fonatba fogva omlott le válláról. Úgy tűnt, mintha aludna,...
Appeared: 2017. 08. 23. 21:05 | Latest comment: 2017. 08. 24. 02:23 | Number of comments: 1
Öltöny és gyöngysor /3/
A nő kiélvezte a gyönyör édes cseppeit, szemeiben zafírként ragyogott a csillapíthatatlan vágy. Mestere féltőn, mégis birtoklón nézte, majd felsegítette, kinyitotta a nő csuklóit fogva tartó bilincset, és az elzsibbadt ujjakat tenyerébe fogva a szőnyegre húzta.  A gyöngyök kellemesen, mégis egyre kínzóbban izgatták türelmetlen testét , a szenvedély tüze élénkebben vibrált kéjsóvár ágyékában, mint a kandalló narancsos tüze, türelmetlenséggel vegyes vágyakozással nézegette a férfi hátát, és az...
Appeared: 2017. 08. 15. 02:14 | Latest comment: Never | Number of comments: 0
Ébredés
.... Az öreg ült a földön, ujjai között egy fűszál, fején széles karimájú kalap, és csak nézte a várost, úgy, ahogy csak onnan, a hegyről lehet. A lány mellette hevert a fűben, óriási napszemüvegén át az égen játszadozó felhőket csodálta, és élvezte, hogy ugyan csak egy rövidke időre, de újra kislány lehet, és tanácsot kérhet. -Sokat gondolkozol rajta, ugye? - kérdezte az öreg, anélkül, hogy ránézett volna. -Igen. Állandóan. - felelte a lány, és egy halk sóhaj után folytatta. -Folyton a...
Appeared: 2017. 07. 30. 19:09 | Latest comment: 2017. 08. 03. 16:02 | Number of comments: 3
Öltöny és gyöngysor.../2/
A korbács kíméletlenül csattant a nő hófehér bőrén, halvány piros sávokat hagyva maga után. A Mester ügyelt rá, hogy a nő derekán, hátán lévő színes tetoválást ne sértse fel, hisz imádta, buja díszként simult a bőrbe, misztikus tartalmával felidézte a régmúltat. Az első néhány csapás után hosszú ujjaival simította végig kedvese kerek fenekét, majd keményen a lábai közé nyúlt, és elmosolyodott, hisz pontosan abba a forró, nedvesen csillogó szeméremdombba ütközött, amire várt. A nő nem...
Appeared: 2017. 07. 29. 14:50 | Latest comment: Never | Number of comments: 0
Öltöny és gyöngysor.... /1/
Esős este volt, a nyitott teraszajtón át beszivárgott a szobába a hűvös szél, egészen a szoba közepén heverő, keleties, puha szőnyegig, ahol már a kandalló melege dominált. A tűz fénye misztikusan játszott a fa burkolaton, buja hangulatba vonva a nappalit, amit csak fokozott a két öblös borospohár, és az illatos, testes, vörös barrique. A nő a pirosas szőnyegen állt, tűhegyes, csillogó cipősarkait elnyelte a szövet, fekete, szűk ingruhája szorosan simult alakjára. Kezeivel a háta mögött...
Appeared: 2017. 07. 29. 00:26 | Latest comment: Never | Number of comments: 0
Névjegy
Hideg decemberi kora este volt, a magas épület ablakain át nézte a lány a kinti világot, ahogy a fehéren csillogó hópelyhek hullottak a kopasz fákra, jeges útra, csillámos porcukrosra varázsolva a várost. A férfit várta, csak a hangját hallotta, ahogy pár szót váltott az őrrel, mielőtt elköszönt, majd határozott léptekkel indult el felé, markáns vonásait az a magabiztosság és erő tette oly vonzóvá, ami szüntelen sugárzott kék szemeiből. A lány ösztönösen fentebb húzta csillogó pulcsija...
Appeared: 2017. 07. 25. 20:23 | Latest comment: Never | Number of comments: 0
Viharos éjjelek
Vihar volt, és az első kép, a férfi félelmetes és erőt sugárzó lénye kitöltötte a köztük lévő teret, úgy vibrált az üres parkolóhelyek felett, mint a délibáb, forrósággal feltöltve a mélygarázs rideg levegőjét. Csak egy szia, csak egy futó pillantás....azt se tudta, ki is az a pasi.... még. Néhány szó, pár mondat, öltöny, nyakkendő, kockás szoknya fekete blúz.... iskoláslány stílus....azóta is a gyengéje a férfinak, és villan a szeme, csattan a hangja...finom mosoly ügyes legyél.....és az...
Appeared: 2017. 07. 16. 23:10 | Latest comment: 2017. 07. 21. 21:26 | Number of comments: 1
Születés
Volt egy lány, aki mélyen hitt a szerelemben, alázatban. Volt egy nő, aki hosszú évek alatt megtanulta, miért is ajándék és átok egyben, mi lelkében rejtőzik. Volt a lány, aki gyanútlanul belesétált valamibe.....valamibe, ami rá várt már rég, gondos kezek, precíz mozdulatok által szőtt háló, mi teljes mértékben rá volt szabva, másnak aligha volt látható vagy érezhető.... Van a lány, aki határtalan naivitásával, gyermeki lelkületével egyre mélyebbre ment az erdőben, hisz csalogatta őt...
Appeared: 2017. 07. 10. 19:15 | Latest comment: 2017. 07. 13. 23:11 | Number of comments: 2