Ficereg bennem egy gondolat…
Kb. fel eve vagyok single.
Ennek minden velejarojaval.
Ugy ertem, nem aludtam kiskifli/nagykifliben, nem csajoztam, nem volt semmilyen kapcsolodasom vagy mi a szar. Lehetett volna, de nem ezt valasztottam. Igazabol semmit sem csinaltam.
Pontosabban de! Rengeteg mindent.
Ha mar igy alakult kivancsi lettem milyen egyedul. Olykor hoborogtem ellene, de igazabol elveztem. Az ember sokszor hoborog az ellen ami amugy bejon neki.. Be is akartam magamnak bizonyitani, hogy kepes vagyok ra, plusz, hogy nem vagyok egy maniakus csajozo gep, mint ahogy azt hiszik rolam. Ha fel evig siman ultem egyedul a seggemen, a sajat farkammal a kezemben akkor valszeg, ha mas fogja is tudok ulni rajta. Foleg, ha bele is ul…😈😅
Exemet sem tudtam hova tenni. Rá Parazsnak volt egy mondata:
”Lehet neki ez volt a szerepe, hogy kirantson abbol az eletvitelbol ahogy eltel.”
Passz, hittem en mar annyi mindent eletemben…Az viszont teny, hogy kirantott.
Evekig ugy eltem, mint egy osztonleny, csak a csajok erdekeltek.
Egyik haverom kerdezte is egyszer, hogy “Van barmi amit nem nohoz kotsz?” S baszd ki tenyleg nem volt.😂 Mostmar tobb ilyen is van.
Az elmult idoben sajat magammal jartam. Neha nem art.
Egy kis elvonulas, rendezodes, magunkba nezes, lecsendesules, jo vibe.
Legalabbis nekem nagyon jot tett.
Nem allitom, hogy mindenben elegedett vagyok onmagammal…, de azok szakmai, anyagi stb… dolgok es nem olyanok amik egy kapcsolathoz kellenek.
S egyre tobbszor jon elo bennem az a kerdes, hogy vajon szuksegem van-e meg egyedulletre vagy mostmar nyissak? Kezdem neha hianyolni a noi gondolkozast, noi energiat.
Annyi, hogy ennyi ido alatt nehany iranyjelzot kipakoltam.
S az extrovertalt vislekedesem ellenere ketszer atgondolom mielott valakit beengedek.
Hofit idezve: “Hat kell nekem egy szukseg allapot?”😅
Szoval amikor a minusz 1000-rol egyedul osszepakolod magad akkor kurvara nem szeretned beszopni.
Emlekszem amikor egyedul maradtam full bepanikoltam.
Megis mi a fasz lesz most?😱
En egyedul? Az meg mi? Jo hat majdnem 20 eve nem voltam tenylegesen single…
Igyekeztem lekotni magam. Mindig logjak valakivel, mindig felhivjak valakit stb…
Aztan egyszercsak azon kaptam magam, hogy valamelyik barat baratnom felhivott es 10 perc utan azt ereztem, hogy Na jol van mostmar tegyuk le es hagyjal mar magamban lenni bassza meg!🤣🤣🤣
Jah ez ilyen. Ha megtanultal egyedul lenni igenyed is lesz ra.
Majd meg megalmodom, megbeszelem a kisparnammal. De egyre tobbszor izeg-mozog bennem ez a gondolat.
Az tuti, hogy nem szeretnek holnap osszebutorozni.
Nem szeretnek ratelepdni valakire vagy, hogy valaki ram telepedjen. Viragrol viragra sem szeretnek szallni, csinaltam eleget, ha csak meselnek rola is kiuteses leszek! Fejest sem szeretnek ugrani valamibe.
Viszont szepen, lassan, chillezgetve…
Comments (0)