Hajnal van...

Szeretem a hajnalt, ilyenkor a legtisztabb a levego, a levego es a gondolatok, az erzesek.
Meg nem zajong belejuk a vilag, meg alszik az ego, meg nem zavar be semmi es senki.

Hajnalban latom Ot is a legtisztabban. Ilyenkor nem takarja el semmi a lelki szemeim elol s gyonyorkodom.
Mert kaprazatos.
Ezt a kepet akarom lefenykepezni s tele plakatolni vele a varost, hogy mindenki lathassa, amit en latok..

Megfejtettem Ot. Csak szeretni kell, mindig. Mindig azt latni aki valojaban.
S bassza meg en mindig minden pillanatban ezt teszem amiota eloszor meglattam.
Amikor mast mutatok, olyankor magammal van bajom.

Nade, szeretem a hajnalt, ilyenkor a legtisztabb a levego, a levego es a gondolatok, az erzesek...