Egy domnak is lehet fontos a subja.
Egy erős kapcsolodásban, elmélyülhet a kapcsolat. Ebben szerintem nagyon nincs is különbség a vanília kapcsolatokhoz képest.
Nekem volt szerencsém megélni ezt kétszer is, sok-sok évig tartott.
Ideális esetben ezt keresném újra, még akkor is, ha közel nem ideális a világ.
😀
Sosem vettem rossznéven amikor a subom ragaszkodott hozzám, ha nem esett dúrva tulzásokba. Eza felületesebb ds kapcsolatokra is igaz.
Mert bármennyire is eldurvul a játék, a benne résztvevök emberek.
Elsősorban emberek.
A dom és subja is.
Nagyon megérintett és sok gondolatot hozott elő belőlem ez a szép, őszinte önfeltáró blog.
Valószínűleg sok függ a szubmisszivitás mértékétől és formájától. Egy kimondotta erős D/s kapcsolatban elképzelhető, hogy a Dom testileg-lelkileg birtokolja a szubot. Ezzel szemben minél inkább az S/M felé hajlik a kapcsolat, annál egyenrangúbb. Mert hiába végsőkig kiszolgáltatott és tehtetlen a kikötözött mazo, ez csak a szeánsz/játék idejére érvényes. Azon túl teljesen egyenrangúak.
A másik fontos kérdés a féltékenység, ami szerintem teljesen független a bdsm-től. Aki nagyon féltékeny természetű, az azt hiszi, hogy aki nem az, az nem is szeret igazán. Aki pedig nem féltékeny, az nem is érti, mekkora szenvedést okozhat ez az érzés.
A harmadik az elköteleződés kérdése, mennyire tudjuk elfogani a másikat, mennyire merjük azt érezni, hogy összetartozunk.
Én született monogám vagyok egy elkötelezett kapcsolatban, viszont nem ismerem a féltékenységet. (Ezért minden nap hálát adok a sorsnak.) Az első férjem - sok évig éltünk együtt - botanikus volt: egyik meleg ágyból a másik meleg ágyba... Én mindvégig hűséges voltam, úgy gondoltam, hogy ha én jóllaktam, azért nem húzhatom el előle a húsostálat. Akkor még a bdsm-nek a hírét sem hallottam. Megviselt, amikor elváltunk, de nem lettem féltékenyebb. Ma is barátok vagyunk.
Pár év elteltével lett egy csodás bdsm házasságom. Ezen belül is S/M. Ő vezetett be ebbe a világba. Fantasztikus élményeket éltünk át együtt. Volt itt a Pixien is - szeretett levelezni, tanácsokat adott ifjú szuboknak. Többször ajánlottam fel, hogy nyugodtan találkozhat is velük, vagy akár én nyújtok át tálcán valakit. Mindig azt válaszolta: könnyen ajánlom, hiszen tudom, hogy úgysem akar senki mást.
Az ő elvesztése hatalmas fájdalom volt - de a 9 csodás év megérte.
SmPixie.com - BDSM partner seeking, dating and community portal
By accessing the site I certify that I am at least 18 years old and I have the right to view sexually explicit sites.
I agree that the site has a strong sexual nature. By accessing the site, I declare that I won't be harassed by sado-mazo, fetish, sexuality or other images, writings etc.
Comments (2)
Egy erős kapcsolodásban, elmélyülhet a kapcsolat. Ebben szerintem nagyon nincs is különbség a vanília kapcsolatokhoz képest.
Nekem volt szerencsém megélni ezt kétszer is, sok-sok évig tartott.
Ideális esetben ezt keresném újra, még akkor is, ha közel nem ideális a világ.
😀
Sosem vettem rossznéven amikor a subom ragaszkodott hozzám, ha nem esett dúrva tulzásokba. Eza felületesebb ds kapcsolatokra is igaz.
Mert bármennyire is eldurvul a játék, a benne résztvevök emberek.
Elsősorban emberek.
A dom és subja is.
Valószínűleg sok függ a szubmisszivitás mértékétől és formájától. Egy kimondotta erős D/s kapcsolatban elképzelhető, hogy a Dom testileg-lelkileg birtokolja a szubot. Ezzel szemben minél inkább az S/M felé hajlik a kapcsolat, annál egyenrangúbb. Mert hiába végsőkig kiszolgáltatott és tehtetlen a kikötözött mazo, ez csak a szeánsz/játék idejére érvényes. Azon túl teljesen egyenrangúak.
A másik fontos kérdés a féltékenység, ami szerintem teljesen független a bdsm-től. Aki nagyon féltékeny természetű, az azt hiszi, hogy aki nem az, az nem is szeret igazán. Aki pedig nem féltékeny, az nem is érti, mekkora szenvedést okozhat ez az érzés.
A harmadik az elköteleződés kérdése, mennyire tudjuk elfogani a másikat, mennyire merjük azt érezni, hogy összetartozunk.
Én született monogám vagyok egy elkötelezett kapcsolatban, viszont nem ismerem a féltékenységet. (Ezért minden nap hálát adok a sorsnak.) Az első férjem - sok évig éltünk együtt - botanikus volt: egyik meleg ágyból a másik meleg ágyba... Én mindvégig hűséges voltam, úgy gondoltam, hogy ha én jóllaktam, azért nem húzhatom el előle a húsostálat. Akkor még a bdsm-nek a hírét sem hallottam. Megviselt, amikor elváltunk, de nem lettem féltékenyebb. Ma is barátok vagyunk.
Pár év elteltével lett egy csodás bdsm házasságom. Ezen belül is S/M. Ő vezetett be ebbe a világba. Fantasztikus élményeket éltünk át együtt. Volt itt a Pixien is - szeretett levelezni, tanácsokat adott ifjú szuboknak. Többször ajánlottam fel, hogy nyugodtan találkozhat is velük, vagy akár én nyújtok át tálcán valakit. Mindig azt válaszolta: könnyen ajánlom, hiszen tudom, hogy úgysem akar senki mást.
Az ő elvesztése hatalmas fájdalom volt - de a 9 csodás év megérte.