Gátlások és falak - Szégyen
- VIP
- Has public albums
- Has blog
Itt kaptam meg, egy kellemes beszélgetés során, hogy a szégyen érzése lehet egy állandó útitárs a BDSM világában egy szub életében. Azóta emésztgetem ezt a gondolatot.
Mert úgy érzem, sokszor tetőtől-talpig jár át a mindent elöntő szégyen. Piros az arcom, amikor meztelenül térdelek Előtte és csak néz, mintha az övé volnék. Szégyen önt el, amikor a mocskait az arcomon, a nyelvemen, mindenütt érzem, vagy amikor én kérek Tőle olyat, amiről azt hittem, soha nem akarnám, amikor remegve kívánom, hogy a következő pofon még nagyobb legyen.
De nem ez az a szégyen, amivel nem tudok mit kezdeni. Ez a pirulós libabőr szexi tud lenni. Ez az érzés a helyemre rak. Ez kéz a kézben jár azzal, amikor a kis kurvájának hív. Ez izgat. Ezt tudom szeretni, szeretem élvezni.
Az a szégyen kínoz igazán és húz körém falakat, amit az agyamban érzek, amitől lefagyok, mikor a két világom egy gondolatban hirtelen találkozik és egymásnak feszül bennem. Amikor az államról lecseppenő nyállal, kócosan zihálva egyszercsak eszembejut, hogy mit művelek. Amikor felsikít bennem a bizonytalanság, hogy ezt nem kellene csinálnom. Amikor belém mar a magam fölötti ítélkezés, hogy ez nem normális! Amikor egy pillanatra beugrik a fejembe, hogy a mindennapokban kedvesen mosolygó, értelmes nő hogy vágyhat arra, hogy mindenét odaadva széthulljon az Ura lábai előtt?
Mindeközben érdekes, hogy mások vágyait, kinkjeit, kapcsolatait nem tartom cikinek, megvetendőnek, szégyellnivalónak. Még akkor sem, ha tőlem nagyon távol állnak.
Az ítélkezésem tárgya saját magam vagyok. Az elmúlt években kialakított én-képemben nagyon nehezen fér el az, amit jelenleg Vele megélek.
Azt hittem, a kis szub lányt végleg eltemettem magamban, mielőtt még igazán kibontakozhatott volna. Azt hittem, egy fiókba rejtettem, amit kulcsra zártam. Erre megjelent Ő és úgy tépte fel ezt a fiókot, mintha a sajátja lenne. Kiengedte a száműzött szub lánykát, aki most a nyitott fiók szélén üldögélve lógatja meztelen lábait és fültől-fülig érő mosoly ül az arcán.
És ezt az új helyzetet nagyon élvezem, minden pillanatát szeretném megélni, mélyebbre menni, tapasztalni, tanulni, fejlődni. És amikor kezdek belemerülni... hirtelen újra átjár a szégyen...
Ez vajon el fog múlni egyszer? Vagy meg kellene barákoznom szégyenemmel?
Comments (10)
...az fejemben is ott motoszkált az hogy biztos azt gondolják bántakmazva vagyok. A gazdám pedig szintén a bocsánatomat kérte mert nem ez volt a szándéka hogy megszégyenítsen mások előtt. Őt is zavarta hogy túllépte a maga elé állított határokat. Mondhatni szégyellte magát, mert mint domináns férfi nem tudott saját magán elég uralkodni😊. Kettônk között viszont ez nem okozott prroblémát.
Egyszer nagyon belefeledkeztünk a játékba és az arcomon nagyobb pofonok csattantak a szokottnál .. amiket bár mindketten élveztünk, de bizony nyomokat hagyott a keze. Utána 3 napig erősen sminkelve jártam dolgozni és az én fejemben us ott
Ez a fajta intimitás, saját magam átengedése, odaadása még olyan terület, amivel van dolgom, dolgunk. De talán...:)
A szégyened valójában az erőd, tudod ha nem uralod, transzformáld, alakítsd át erőforrássá, mindig veled marad mert ilyen vagy, de már nem lesújt hanem felemel majd.
Amit tegnap erről mondtam, (de nem csak arra kell érteni) azt hiszem nagyon egybevág azzal amit Azurit is leírt..☺️
Magamat idézem most a tegnapi beszélgetésből:
" A pisis játékokban nem a pisi a lényeg,... legalábbis nekünk...vagy nem az, hogy ez szexuálisan izgató legyen😊.. hanem az a tudat, gondolat hogy annyira intim, annyira bizalmi, annyira nagyon egymást elfogadó kapcsolatban vagyunk, hogy bármit megtehetünk egymással, hogy bármit megengedünk a másiknak, hogy bármit élvezünk együtt.Az a végtelen bizalom és elfogadás, az önmagunk átengedésének nyugalma, biztonsága ami ezt a játékot is csodássá teszi😊"
Lélekben eljutni a nagyfokú intimitásig és megélni azt, olyan mint megérkezni valahova ahová mindig is tartoztál🙂
Emlékszem az első alkalomra amikor büntetésből szíjjal kikaptam. S bár én magam kértem, hogy hogy ez legyen a büntetés, már amikor kimondtam elkezdtek folyni a könnyeim. És végig sírtam. Nem a fájdalomtól. Az önérzetem, a büszkeségem és a szégyen sírt bennem...utána mégis három napig eufórikus állapotban voltam, mert az intimitás a gondoskodás, odafigyelés olyan magas fokát tapasztaltam meg közben mint soha előtte. A függője is lettem ennek az érzésnek 😊
Nem kell eldöntened, melyik az „igazi”; mindkettő az. A szégyen most azt jelzi, hogy a régi énképed szűk volt; most épp tágul, és ez feszít, csíp, néha éget.