Még egy kis "daddy vibe"

Amióta kapcsolatokról, szerelemről, szexről gondolkodom, ott a fejemben az idősebb férfi képe, aki tanítgat, irányít, óv, nevel, félt és szeret.

Az én daddy issuemnak is megvan a maga története, de most nem erről mesélek.

A kort fetisizáljuk. A világra tág szemekkel, naivan pislogó fiatal lány képe épp annyira eltúlzottan szexualizált, mint az általam is fantáziált kimért, határozott, szexin őszülő, felgyűrt ingujjú idősebb férfi gondolata.

Aztán egyszercsak, amikor a legkevésbé számítottam rá, betoppant az életembe az idősebb férfi. Szexin őszül és basszus, még az ingujja is fel van gyűrve. Ott állt előttem és zsigerből jött a tátott száj és a kislányos pislogás. De most már nem csak azt láttam, hogy milyen szexi az őszülő borosta. Hanem egyszercsak láttam az embert. Nem a tini korom óta dédelgetett fantáziákból kilépett Daddyt, hanem a férfit, aki kérdez, mesél, nevet és nevettet.

Mert más kamasz lányként nagyokat pislogva nyálat csorgatni az idősebb férfi idealizált álomképére. Mert hát akkor nem csak 10-20 év van köztetek, hanem egy egész világ. És más ott állni, a húszas éveid második felében egy férfival, aki az apád lehetne, te meg a lánya lehetnél, de már van pillanat, amikor szinte mellé kerülsz.

És hirtelen csak pillanatokra jut eszembe, hogy hány év is sorakozik köztünk. Mert amikor összemosolygunk, amikor a másiknak valami nekünk érdekeset újságolunk, vagy amikor egyik témából a másikba csapongva kávézunk... ott nem ül velünk egy asztalnál az a huszonév.

És igen, hazudnék magamnak is, ha azt mondanám, sose jut eszembe. Azt mondani, hogy nem izgat, pedig még legalább ekkora hazugság lenne. Néha egy szemtelenül kuncogós kis poén tárgyaként kerül elő, máskor pedig ott van egy mozdulatban, egy szóban, egy tekintetben. És akkor bizony jön a kislányos lábremegés, a lesütött szem, az elpirulós "elfordítom a fejem". Van pillanat, amikor egy mondatától kislánnyá olvadhatok a karjai közt. És akkor kibukhat belőlem a tátott szájú csodálkozás, a kiscicás pislogás, a tini lányos rajongás.

Ez a korkülönbség olyan csendesen lopakodva lépked körülöttünk. Hol előbújik, hol észrevétlen igyekszik maradni.

Ő mindig előrébb volt, van és lesz. Sose leszünk igazán egymás mellett, egy szinten. Ott marad a távolság. De már két felnőtt áll egymással szemben, egymás mellett... egymás alatt és felett.