Itt vagyok és élvezem

Amikor először döbbentem rá, hogy mennyire élvezem, ha fáj, aztán észrevettem, hogy a fantáziáim a megalázottság és a kiszolgáltatottság érzése köré gyűlnek, majd tudatosult bennem, hogy engem a vanília illatú cirógatás nem elégít ki igazán... Na, akkor nem gondoltam volna, hogy egyszer itt leszek és szépen, lassan megélhetem mindazt, ami évek alatt összegyűlt bennem - amit magamban rejtegettem, kívántam, tagadtam, akartam, takargattam, vágytam, titkoltam...

És most mégis itt vagyok és élvezem - még nem találtam meg azt a szót, ami leírná, mennyire.

Közben meg csak kapkodom a fejem, mert nem olyan, mint amilyenre számítottam. Rengeteg érzelmes és félelmetes, gyönyörű és mocskos, édes és fájdalmas pillanatból áll össze ez az egész.

És annyira várom, hogy hova is vezet ez...