Kontroll és én

Mint mindenkinek, nekem is szükségem van a kontrollra - természetes emberi szükséglet, biztonságérzetem alapja. És rémesen felőröl, szorongat, ha kiesik, ha kiveszik az ujjaim közül.

És mégis… kezdem megtanulni, élvezni és vágyni, hogy milyen tényleg odaadni ezt a bizonyos kontrollt valakinek. Beleengedni magam abba, hogy a testem, a tetteim, a szavaim feletti irányítás sem az én kezemben van.

Azt hiszem, az csak egy dolog, hogy ez mennyire izgalmas és felszabadító számomra... amikor letehetem a saját testem-lelkem-elmém feletti kontrollt, és teljesen átadhatom magam valaki más akaratának. Olyankor mintha fellélegezhetnék, és a tarkómtól indulva végig a gerincemen érzem azt a forró bizsergést, azt az ajkambaharapós feloldódást.

De az egy külön felfedezés számomra, hogy bizony működhet mindez úgy is, hogy nem kicsavarják a kezemből a kontrollt. Nem kierőszakolják. Nem elvárják. Nem kikényszerítik. Hanem ott van nálam, és én a saját vágyamból adhatom a másik kezébe, mert tudom, hogy ott jobb helyen van, mert tudom, hogy vigyáz rá. Eléri, hogy megkapja, amit akar, de valami más úton, valamk többel, valami értékesebbel. Odaadhatom, mert akarom, hogy az Ő kezében legyen. Odaadom.