Subpszichológia

Számomra a BDSM pszichológiájában a subság okai a legérdekesebbek. Sokkal könnyebb megérteni, hogy miért vágyik valaki a hatalomra és az irányításra, mint hogy önként hajtsa igába a fejét, engedje hogy uralkodjanak felette, fájdalmat okozzanak neki, hogy megalázzák, sőt ezeket nem csak elviseli, hanem élvezi is.

Biztosan sokat volt már erről szó az oldalon, én most a saját véleményem, megélésem, látásmódom szeretném megosztani, nem vagyok a téma szakértője.

Több kutatás is alátámasztja, hogy a subok impulzuskeresők, asszertívek, nyitottak az új élmények és a kihívások felé, sőt, alapvetően extrovertáltabbak az átlag népességnél. Tehát szó sincs arról, hogy azért vágynak az irányításra, mert egyedül nem találják fel magukat vagy életképtelenek. Nyitottságukból adódóan szeretik döntögetni a tabukat, így sok mocskos dolog nem csak az alárendelődés eszköze lesz, hanem belső vágy. Hogy ez másoknak már durva, tabu, de én nem csak hogy megcsinálom, de élvezem is. És ez egy nagyon izgalmas dolog.

- A subok egy része egyszerűen csak “ilyen”. Sub. Nem tudja az okát, nem is feltétlenül akarja tudni, egyszerűen csak tudja hogy erre vágyik. A természetéből fakad. Emiatt már akár gyermekkorban is észre vehetett erre utaló jeleket magán.

- Aztán vannak subok, akiknek egy (ismert vagy nem ismert) trauma, lelki sérülés vezetett ahhoz, hogy az alárendelődést vágyják. Ez egy megküzdési stratégia, nem biztos, hogy a legjobb, de van, hogy ezzel nem tud mit kezdeni az ember. Ez kell most és kész, nem lehet máshogy. Aztán szerencsés esetben tudja magáról, hogy miért vágyik erre aktuálisan, és idővel összeszedi magát és meghaladja. Lépni fog. Ha tud. Vagy úgy dönt, hogy jó neki ott, az óvó szárnyak alatt, és marad. Mert akar, nem azért mert nem tud menni. Mert a szárnyak óvnak és védenek, nem bántanak.

Nemrég olvastam egy cikket, miszerint lelki traumát követően megváltozhat a szervezet ópiátokra adott érzékenysége, ezáltal a fájdalom megèlése. Igaz ez a kívülről adott, de a saját magunk által termelt ópiátokra is. Így lelki trauma után disszociálódunk a fájdalomtól: érezzük, de a fájdalom negatív megélése csökken.

És a trauma kapcsán itt van még az újrajátszás: nem ismeretlen dolog a pszichológiában, hogy amennyiben egy kontrollvesztett helyzetben trauma ér, ennek nem csak az elkerülés lehet az eredménye (tehát hogy elkerülok minden helyzetet, helyszínt, személyt, ami a traumára emlékeztet), hanem az újrajátszás iránti igény is. Hogy újra szeretném élni a helyzetet, ezúttal tudatosan, és kontrollált körülmények között, ezáltal az agyam valahogy megpróbálja átírni a törtènteket.

- Vannak esetek, amikor a fenti kettő keveredik, tehát egy természetéből fakadóan sub hajlamokkal rendelkező embert ér egy trauma, ami felerősíti benne ezt az orientációt, és esetleg a korábban belőtt határain hirtelen nagyot ugrik, egyre több és több kell neki belőle.

- És a legrosszabbat hagytam utoljára, azt, amikor valakiben semmilyen természetes hajlam, vagy trauma indukálta motiváció nincs, egyszerűen kényszerítve van. Nem feltétlenül közvetlen erőszak vagy fenyegetés által. Sub lesz, mert azt gondolja, hogy ha nem az, akkor elveszíti a másik ember szeretetét. Közben általában azt gondolja, meggyőzi magát, hogy élvezi, de igazából, valójában erőszak és manipuláció hatására viselkedik subként.

Aztán persze a fentiek bármilyen kombinációja előfordulhat.

A szocializáció és a társadalmi elvárások is ott vannak a háttérben. A nők sokkal nagyobb arányban subok, mint swichek vagy dominánsak, érdekes módon a férfiak kevésbé sztereotipikusan oszlanak meg, köztük a dominansok-swichek-subok aránya kiegyenlítettebb. A férfiaknál pont a sztereotípiák miatt lesz a subság tabu, tabusága miatt pedig egyszerre megalázó és vonzó, hiszen ugye tudjuk, hogy “nem férfias”. A nőket pedig kisgyermekkoruk óta arra szocializálják, hogy szolgáljanak, legyenek alárendelődőek és szépek. Azért ez elég dinamikusan változik már manapság, de több ezer éves beidegződések és nevelési elvek nem fognak 2-3 generáció alatt megváltozni. A nők felé ma is nagy a külső nyomás, hogy elsősorban a női szerepüknek feleljenek meg és csak utána jöjjön minden más. És ezt nagyon sokan internalizálják. Amivel semmi baj nincs. Mindenki csinálja azt, amiben hisz, amit meg szeretne élni, amire az adott időpontban épp képes. De ebben ne legyen külső elvárás, és ne ítéltessen meg negatívan, aki mást választ. Ha valakinek nem tetszik, válasszon mást, tovább lehet állni, de jó lenne meghagyni mindenkinek a szabad választás jogát.

Források:
https://jamanetwork.com/journals/jamapsychiatry/article-abstract/495043
https://www.google.hu/amp/s/www.psychologytoday.com/us/blog/unique-everybody-else/201307/bdsm-personality-and-mental-health%3famp