Érzelmi manipuláció

Alattomos féreg az érzelmi manipuláció. Amikor a legjobb tulajdonságaid, az empátiád, az önkritikád, a megfelelési vágyad megfogja egy ember, akiben bízol, és olyan csúnyán ellened fordítja, hogy elevenen felfal. A lelked, az elméd, a személyiséged, mindent, aki valaha voltál.

A subok általában tele vannak megfelelési kényszerrel, szeretnek adni, kényeztetni, alapvető szükségük az alárendelődés, és ezek miatt kifejezetten fogékonyak az érzelmi manipulációra. Sok dom el is várja, hogy a sub egész lénye ki legyen szolgáltatva neki, a lelke is függjön. Ami egy szintig érthető is, csak nem mindegy, hogy ezt a függést hogy éri el, és az sem mindegy mi vele a célja.

Nem mindegy, hogy megsemmisíti a másikat, elveszi minden erejét, hogy az ha akarna menni se tudjon, vagy pedig úgy láncol magához, hogy közben biztonságot és erőt is ad. Nem mindegy, hogy a célja az, hogy a szolgálni vágyó, az erő biztonságára éhező sebzett lelket óvja és építse a láncokkal teli börtönben, vagy a cél a másik szárnyainak a letörése és a lelke szisztematikus gyilkolása azért, hogy képtelen legyen lépni. Hogy eljuttat odáig, hogy már azt is képtelen vagy felismerni, ha rossz neked. Mert a valóságot csakis a másik határozhatja meg, aki pedig azt önös érdekből addig torzítja, módosítja, amíg már csaknem megőrülsz, és azt is el tudja hitetni veled, hogy amiről érzed hogy rossz az tulajdonképpen jó. És annyira gyenge vagy és bizonytalan, hogy képtelenség a távozás, mert nem csak nem tudsz, de már nem is akarsz, hisz elhiszed, hogy nélküle életképtelen vagy.

Mert lehet gyógyító a sötét börtön, ha ott megnyugvást lelve megpihenhetek. Ám ha letöltöttem a lelkemnek szükséges időt, van kiút. Ha bármi okból ki akarok szállni, megtehetem, mert meg tudom tenni. Ha ott akarnak erőszakkal tartani minden aljas, manipulatív módszerrel, illetve módszeresen, éveken át gyilkolják a lelkem azért, hogy erőm se maradjon lépni, de még szólni se, az nem dominancia, hanem erőszak.

Itt a határokon táncolunk minden nap. Abban, hogy ne csússzon félre a kapcsolódás, mindenkinek felelőssége van. Domnak, subnak egyaránt, de a domok felelőssége a hiererchia és a subok sérülékenysége miatt sokkal nagyobb. A domok felelőssége a legnagyobb abban, hogy az önként választott rabság megnyugvás lesz-e, gyógyulás, vagy a lélek halála.

Nagyon fontos, hogy subként az alárendelődés iránti elsöprő vágy közepette is oda kell figyelni a manipulációra, az érzelmi elnyomásra, a személyiségünk rombolására tett kísérletekre, és megkülönböztetni a dominanciátol. Megvédeni magad a saját felelősséged, mert nem fogja senki megtenni helyetted.

A domok felelőssége pedig világos. Nem él vissza azzal, amikor a sub önként a kezébe adja a testét és a lelkét. Nem azért adta oda hogy kedvére garázdálkodhasson vele, és nincs joga elvenni egy másik ember erejét azért, hogy örökre az övé maradjon. Hát nem jobb érzés tudni, hogy valaki azért marad, mert mindenféle befolyásolás, manipuláció és kényszer nélkül is úgy döntött? Mert jó neki, biztonságos, és felemelő. Mert hozzáad és nem elvesz.