-Bocsánat, de tegezni foglak. Úgy egyszerűbb lesz kommunikálni, de a tiszteletet ki fogom mutatni. Hogyan szólíthatlak?
-Három olyan megszólítás van, ami közel áll a szívemhez. Kedvelem az úrnőt, mert az olyan időtlen klasszikus. Tiszteletteljes és erőt sugároz. Az is tetszik, ha királynőnek hívsz mert ebben a megnevezésben ott van az uralkodás. Benne van, hogy magad fölé emelsz és alattvalóként szolgálsz. Harmadikként, pedig ott van az Anyu mert az annyira perverz mikor álló farokkal könyörögsz Anyucikádnak, hogy játszadozzon veled.
-Tőlem melyik esne jobban?
-Rád bízom a választást, mind a három izgalmas számomra.
-Nekem ezek közül az Anyu tetszik a legjobban.
-Szólíts Anyucinak, az olyan mocskos. Imádom.
-Ah, Igenis, anyuci.
A Mommy kink egy olyan vágyhalmaz a repertoáromban, ami fergetegesen felpörget. Alázás egyik formája ugyan de van benne egy gondoskodó szeretetteljes csavar. Ilyenkor nem a férfit látom benned, hanem egy gyenge kisbabát. Imádok hosszan játszani és megélni, hogy Anyuci gyengéd a fiacskájával. Szigorú vagyok veled, de mégis kedves felsőbb erő, aki anyatigrisként megvéd és átkarol miközben szeretete melegsége elönt átjárja minden porcikád. Anyucit az teszi fenségessé, hogy van benne valami ősi ösztön, bizonyos fokig valami állatias is megbújik benne. Léteznek bizonyos ősi erők. Legtöbbjüket elpusztította a civilizáció, de az anyaság mit sem változott az idők folyamán. Állatok, emberek e tekintetben egyformák mert az anya már nem asszony, hanem benne van a nőstény.
Itt állsz velem szemben és lefelé nézek rád. Alacsonyabb vagy nálam és ezt szerfelett izgalmas dinamikát indikál. Nedves lesz a puncim, attól, hogy felemeled rám a tekinteted. Érzem benne a csillapíthatatlan emésztő vágyat, hogy az enyém lehess és azt tegyek veled, amit csak akarok. Kitartóan kérlelsz.
-A tiéd akarok lenni.
Meg akarod adni nekem saját magadat és hollóként beleveszni a mardosó fantáziálásaink rengetegének sötétlő erdejébe. Belerepülni a viharba és elkapni a sodrást mert, ami kijön a az elemek háborújából nem ugyanaz lesz, mint, ami belészállott. Erről szól a vihar és erről szól a bdsm.
Meztelen vagy és szolgálatkész, micsoda izgalmas mámorító koktél. Leülök a kanapére és Te mellém szegődsz, szorosan közel, hogy bőr a bőrhöz érjen. Az egész testedet az ölembe veszem, finoman és lassan, de erősen megtartva. A hatalmas melleimhez húzom a fejed és mint kisgyermek gömbölyödsz össze a karjaim közt. A melltartóból kihúzom a mellem, de csak addig, hogy kibuggyan a bimbóm. Vágyom rá, hogy megetesselek vele és tele legyen velem a szád. A leheletedre megkeményedik és összefut a szádban a nyál.
-Megszoptatlak, fiacskám.
Az ajkaid rám tapasztod és szívogatod, csócsálva rágcsálod. A tenyerem simogatja a hátad, megnyugtatva a pici fiúcskát. Ringatni kezdlek, és megtörténik a pillant, ami olyan meghitt, a világban tomboló végtelen káosz kibomlik és mindent elsöprő harmónia tölt el helyette. Ismerős idegenként érkeztél és bensőségessé változtál. Csendesen, ringatózva anyuci ölében összemossa a verejték a két testet és lesz belőle egy egész egy hibátlan tökéletes megélés. Izmaidból finom remegés árad, akaratlan, pulzáló összehúzódás és elernyedés. A tremor a ragaszkodás és elengedés táncának művészete az élet lüktetése. Ritmusa átterjed az én testemre is. Mosolygok és elfogadom, hogy erre a pillanatra boldoggá tettél. Lejjebb siklik a kezem és megpihen a merevedéseden.
Megcsókolom a homlokod és hagyom, hogy a pillanat elmúljon és megőrizzem emlékét.
Melletted és véget a nap és kel fel a másnap. Kikászálódok a mosdóba a reggeli pisilésemre és Te velem tartasz. Leülök a wcre és elém borulsz négykézlábra. A combomra hajtod a fejed. Belefonódik a percekbe a zavartalanság és a gyermeki követelődző imádás. Igazán megkapó jelenet, ahogy a fiacskája anyunak az ölébe hajtja a fejét rá sem hederítve, hogy pisil. Ő csak anyuci elött akar lenni, megadóan. Ha valaki ezt kívülről látná, akkor elfogná az undor, de így, ahogy történt nekünk ez egy szelet mennyország.
-Mérhetetlenül perverz vagy fiacskám.
-Pont annyira, mint Te anyuci, ezért is passzolunk ennyire.
Comments (2)