Lebukni vágyom, hogy lássák mások

Mindenkinek vannak titkai és társat keresünk hozzájuk, hogy egy idegent cinkossá avassuk. Kegyetlen játékot játszunk és keményebben szeretünk.

Ártatlannak indult, csak egy kínos tréfa, de megélni vágytam újra és újra. Átlépni a határát annak, amit már nem illik. Azt mondták, legyek jó kislány és maradjak mindig kedves. De amikor rossz voltam kaptam szárnyra igazán. Még a legvadabb fantáziám is az igazság magván alapszik. A bugyim attól lesz nedves, hogy nyakörvvel a nyakadba négykézláb vársz a földön. Háromszor is beléd rúgni és undorítónak nevezni. Leköpni és kikacagni. Semmi nem indít be jobban egy pofonnál, amit megköszönnek.

De lebukni vágyok... kiszolgáltatni téged mások előtt, hogy lássák milyen undorító vagy. Az eltorzult arcukat nézni, ahogy feleszmélnek mi is történik. Lázadás a hazug világ ellen. Levetni az elvárást és megélni a szadizmust.

Hiszek az ösztönökben és hiszek az erőszak erejében. Hiszek testnek feszülő test gyönyörében a megalázás intimitásában. Megszűnsz az lenni, aki tegnap voltál és szabaddá tesz a szolgaság. Vágyok rá, hogy mások is lássák mit teszek veled... Állampolgári jogom perverznek lenni és úgy vágyok átlag polgárt pukkasztani. Látni a leplezetlen undorukat. Benne van a humorérzék és a szapora lélegzet a kaland izgalma.

Mások előtt alázni, olyan, mint bombát dobni a konformizmus megalkuvó álszent mocskában.

Amikor a normafàn négykézláb vártad, hogy rád üljek. Királynőként trónoltam a hátadon és húztam fel a csizmám. Mindenki láthatta, hogy megalázod magad értem, hogy nyílt színen a székem legyél. Ezzel nyűgöztél le igazán. Végre egy tökös szolga, aki nem fél beáldozni magát és vállalja a nyilvános megalázkodást.

Másik gyöngyszem mikor értem jöttél a munkahelyemre. Úgy csillog mindig a szemed mikor meglátod az úrnődet. Megdermed a pillanat, a pulzus felszökik és a vákuum magába szívja az este minden kielégítetlen sóhaját. Meztelen lábakkal az ölemben vezettél hazáig. Ha valaki bepillantott az autóba, mit gondolhatott? Miért cirógatják a talpacskáim a borostás arcodat?

Vitathatatlan, hogy eddig a legmerészebb az volt mikor a kocsiból kiszállva, az utcán csókoltad meg a cipőmet. Elém borultál üdvözlésül és leszartad ki láthat. Szégyentelenül csókoltad a cipőm orrát.

Tűzben égek, ha ezekre gondolok... mások elött gyalázni vágylak és annyi, de annyi ötletem van még, amivel rommá csicskíthatnálak.