Aftercare- Hogyan tovább?!

(Reaction to: Edited: A cicakupac nem aftercare)

Nagyon sok érzés és emlék hömpölyög ezzel a témával kapcsolatban bennem és jó érzés látni, hogy nem vagyok ezzel egyedül. Fontos kiemelnem, hogy ezek az én tapasztalataim és az én megéléseim. Szuverén vélemény, önhatalmú és független. Nem vonatkoztathatók mindenki másra. Akinek nem inge… annak kötele vagy but plugja.

Saját szemszögemből perspektivámból tekintve abban biztos vagyok, hogy voltak jobb és rosszabb megéléseim is. De abban is biztos vagyok, hogy voltak igazán fájdalmas esetek és nem ilyen izgatóan fájdalmas formában. Egy remekre szabott játék után, ahol igazán lehettem önmagam bennem mindig megjelenik egy hatalmas túlcsorduló hála, hogy ez megtörtént és megélhettem. Ebből könnyű ilyenkor a másiknak adnom. Viszont a fogadó oldalon ezzel gyakorta nem is akarnak élni vagy fel sem tudják dolgozni.

A férfiak, akikkel játszottam annak okán, hogy a szubmisszív oldaluk nem olyan, amit büszkén újságolnak a vasárnapi ebédasztalnál. Elfojtással és szégyennel élik meg és a szégyen jobban meg tudja kötni az ember kezét, mint bármilyen bilincs. Ennek tényét nekem nyilván helyén kell kezelnem és tiszteletben tartanom.

Sokan a dédelgetett vágyaikkal bezárva megmaradnak a fejükben vagy itt az online térben következő lépésként üzenetváltásokban "kiélik" . Elképzelik és ábrándoznak, de aztán ezt kivinni a napvilágra már nincs bátorságuk. Kielégülnek a fantáziálásban meg a pornóban. Majd miután kiverték mint, aki jól végezte dolgát hátradőlnek és úgy vannak vele: Nem is kell nekik ez igazán.

Domináns nőként ezekkel a férfiakkal ismerkedni nem csak játék és mese... elég brutális élmény mikor tízből nyolc randin ott ülsz egyedül mert a partnered nem elég bátor ahhoz, hogy leüljön veled egy asztalhoz. Erről is terjengősen és hosszan tudnék mesélni, hogy milyen megélni és magadban helyre rakni, hogy NEM rólam szól és NEM velem van a baj amikor a másik még nincs kész rá és berezel. De eljutni oda, hogy megbocsátsd ezt nekik és nem fortyogó haraggal gondolni rájuk idő és önismeret. Már rég ráébredtem, hogy ez csak annyira mar belém, amennyire hagyom.

A bátrabbak megélésre vágynak, de ehhez sokszor nincs megfelelő partnert és elmennek a pro dominákhoz. Szerintem ezt jól is teszik. Ide eljutni már egy következő szint. A fizetett színházban megélik, azt amire ŐK vágytak... Az olyan partnereim, akik ilyen kezek alatt "nevelődtek" többségeben nem is tudtak az aftercare létezéséről. Mennek megkapják, amit akarnak majd jóllakottan távoznak. Kis disznócska csicskák. Biztos vagyok benne, hogy meg sem fogalmazódik bennük az igény, sőt tán úgy éreznék, hogy csorbul az eszményi domina képe, ha kilépne a szerepből és visszahozná őket szolgából emberbe.

Volt egyszer egy fiú, akire jószívvel emlékszem. Elég durván mélyre lementünk majd a játék végén lefürödtünk és a törülközővel szépen tisztára töröltem a testét és megöleltem. Puszit nyomtam a homlokára és megsimogattam. Ahogy ott állt szeretetbe burkolva egyszerűen nem volt képes befogadni és elérzékenyült. Zokogott a karjaim közt. A kemény szeretet ismerte, de a kedvességem befogadhatatlan volt számára. Persze ember vagyok és igényem van arra, hogy kapjak visszajelzést. Tudjam, hogy a másik rendben van magával. Igényem van arra, hogy feldolgozzam a történteket.

Voltak olyan játékaim, amik egy ponton megszakadtak. Ezek elég fájdalmas emlékeim mai napig. Mert sok esetben nem kaptam választ arra, hogy mi sikerült félre. Megnyomhattam egy láthatatlan gombot és kivonódott egyből a másik. Az üss vagy fuss elvénél fogva fölül bírálata az agya a vágyat. Ilyenkor jönnek a gondolatok... Úristen mit tehettem, ami ennyire rossz volt? Mi lehetett velem a baj? Mit ronthattam el? Szörnyeteg vagyok? Pusztító állapot tud lenni és ezek a lezárás nélküli játékok sokszor lassan gyógyuló sebeket hagynak. Válasz nélküli örök talányok.

De nem kis kihívás magát a megélést is helyén kezelni... Attól, hogy valaki közel kerül hozzám érzelmileg az adott helyzetben még közel sem biztos, hogy annak jó vége lesz. Volt, akibe beleszerettem az élmények miatt. Szinte csodáltam Őt és úgy zugtam bele, mint tinilány a focicsapat kapitányba. Viszont neki nem jelenetet többet annál, mint amennyi egy játékba belefér. Kijózanító volt megélni azt, hogy én vagyok az imádott mindene, az orgazmusaim az örömének a forrása viszont ezzel szemben elképzelhetetlen, hogy játékon kívül velem töltse az idejét. Pokoli érzés mikor valakit beengedsz a szívedbe és ráeszmélsz, hogy csak a free use dominája vagy semmi több annál. Így lesz a kedvenc szolgádból örök lecke.

Szóval ez az út, amin mi perverzek bukdácsolunk mocskos nehéz terep. De őszintén hiszem, hogy remek embert formálnak. Az igényeinket az érzéseinket ha nem fejezzük ki akkor felzabálnak minket. Tisztába kerülni magunkkal és őszintének lenni magunkkal a legfontosabb dolog. Ha tudom mire vágyok kimondom akkor is ha a partner nem is képes megérteni vagy megadni. De FONTOS, hogy kimondjam mert különben bennem hal meg valami.