- Igen, teljes a terv a fejemben. De ne kérdezgess róla, te kis kíváncsi undorító pondrócska. Majd megtudod, ha megtörténik. Ne kíváncsiskodj kis szarcsimbók.

- Hálásan köszönöm úrnőm.

Kedves olvasó, ki most tovább haladnál kérlek mérlegelj, hogy mit bír el a gyomrod. Ez a story nem az a soft bdsm hanem az a haladó fajta. A nyugalmad megzavarására alkalmas tartalmat csak saját felelősségedre fogyassz.

Úgy tetszik mikor ilyen pucér vagy, nincs rajtad más csak egyetlen egy nyakörv, amihez hozzá van kapcsolva a póráz. A lánc végén pedig az én csuklóm bújuk bele a bőr fogókába. Így vagyunk összekötve, nem egyenlőkként, hanem egy szolga és úrnő éteri kötelékében. A kanapém szélén ülök és Te pedig pondrócska négykézláb kúszol mászol és csókolgatod a lábfejem. Engesztelni próbálsz, amiért még haragszom rád.

Felpattanok és asztalhoz sétálok, egyetlen egy átlátszó pohár díszeleg rajta. Sejtelmes gyöngyöző gőzölgő aranysárga nedűvel csurig töltve. Végig simítom az üveg oldalát és feléd fordulok.

-Nah csicska tudod-e mi van ebben? A kedvesen csengő hangomban ott rejtőzik a szadista és ma az egyik leggonoszabb mosolyom öltöttem magamra.

Csendesen magad elé súgod:

- Pisi.

Felkacagok az erőtlen suttogó hangodtól. Tudod, hogy most meg foglak alázni és úgy dobog tőle a szíved, hogy hallom a szapora lélegzeteden a leplezhetetlen izgalmadat

- Legyen ez a desszert. Most pedig a főétel következik.

Megfogom a kukát és elődöntőm a teljes tartalmát. Visszaülök a dívány szélére, onnan akarom nézni a szembe levő tükörből a segged látványát. Látom, ahogy mélyre hajolsz és kivillan a segglukad. Nem bírom levenni róla a szemem. Kibebaszott hatalmas egy hegyomlás vagy. A magad két méterével mikor betérdelsz nekem akkor is a mellkasomig érsz. Négykézláb is kisebb póniló méret. Kiborított szemetes tartalmába turkálok és a tenyerembe veszek egy sonkás szendvics maradványát. A szád elé tartom.

Tetszik, hogy kézből etetlek, mint valami kezes szelíd állatot. Ügyes betanított kutya vagy már. Nem kezded el habzsolni, hanem figyeled úrnőd parancsát.

- Szagold meg!

Közel hajolsz és hallom, ahogy szimatolod a maradékod.

- Nyald meg szépen.

Imádom, ahogy kidugod a nyelved és benyálazod a zsemledarab szélét.

- Ehetsz, ez jutott ma neked.

Utasításomra a szádba veszed és alaposan megrágod.

Közben a talpam a kezedre teszem. Valahogy a lábam mindig hozzád akarom érinteni, olyan jó érzés, ahogy rajtad pihen. Nézem, ahogy majszolod a szemetet. Micsoda szerencsés ez a szolga, hogy az úrnője szemétjét zabálhatja. Lehajolok és egy gerezd almát felveszek. Számhoz emelem és bekapom, elkezdem rágni, jó pépesre. Felállok és térdre parancsollak, föléd hajolok és Te kitátod a szád. Beleköpöm a megrágott almát. A nyálam miatt külön meg is köszönöd az ínyenc falatkát.

Belemarkolok a hajadba és odahúzom a földön heverő moslékodhoz.

- Még nem végeztél pondrócska. Ettől nősz majd még nagyobbra.

Otthagylak a vacsoráddal és a konyhába megyek. A mikróba bedobok egy popcorn. Három és fél perc. Hallom ahogy pattog a kukorica. Imádom mikor kimegyek a szobából és Te nem tudhatod mivel térek majd vissza és milyen terveim lesznek veled. Míg magadra hagylak vajon mi járhat a kis perverz fejedben?

Egy kis tálba kiszedek az illatos friss kukoricából. Visszamegyek a nappaliba és az én undorító disznócskám még nagyban csócsálja a vacsorát miközben a lába között látom himbálózni azt a szánni való dudort, amit a farkának nevez. Visszahuppanok a kis kényelmes helyemre.

- Elrejtettem a szemétbe neked egy ajándékot, kutasd ki mi lehet az.

Keresni kezded, mint egy kukabúvár a kincset. Hamar meg is találod a barna csokiba mártott málnadarabot.

-Add ide szépen nekem.

Feltérdelsz szépen és kinyitod a szádat. Én pedig kéjesen a szádba adom. Csokoládésak lettek az ujjaim és készségesen egytől egyig jó bő nyállal tisztára nyalod.

A padlóra nézek és elundorodok már megint mekkora mocskot hagysz magad után te óriás sertés.

-A maradékot tedd vissza a kukába.

Engedelmes méltóságodtól megfosztott csicskaként visszapakolod szépen az utolsó morzsát is.

-Most pedig játszani fogunk. A lényeg, hogy el tudod e kapni a kukorica darabot. Csak a száddal ér és ami leesik fel kell nyalnod. Világos voltam pondrócska?

-Igen úrnőm.

A számba veszem az első darabot és feléd köpőm. Magasan száll el feletted és olyan esetlenül mozdulsz utána. Négykézláb mászol értre és szégyenedre felnyalod. Én pedig olyan fesztelen kacagok, mint egy kislány, aki először lát bohócot. Megint repül egy, de esélyed sincs. Olyan képet vágsz közben, hogy nem tudom abbahagyni a nevetést. Hangosan jót mulatok a szánalmas megaláztatásaidon, hogy a szemem sarkát törölgetem. Te pedig élvezed, hogy úrnődet ilyen jól elszórakoztatod. Hosszas próbálkozások után ráunok és megszánlak.

-Most figyelj pondrócska. Eddig egyet sem sikerült elkapnod. A következő lesz a meccslabda.

Elmosolyodsz mert szereted, hogy figyelek arra ki vagy és úgy bolondozok, hogy a kis csicska szíved megolvadjon tőle. Alulról dobom, de most sem jársz sikerrel pedig röhejes fejjel kepesztesz utána.

- Vesztettél pondrócska és megint én nyertem. Nem mintha esélyed lett volna, de attól még igazán lehettél volna valamivel ügyesebb.

Az asztalhoz sétálok és hozom a desszertet. Eléd teszem a parkettára.

-Tudod-e pondrócska, hogy isznak a kutyák.

Izgatott várakozással teli hangod azt mondod:

-Lefetyelnek.

-Pontosan... akkor tessék kilefetyelni a pohárból minden cseppet.

Odahajolsz és beleszagolsz majd olyan csalódott meglepett arccal emeled vissza rám a tekinteted, hogy sírva kacagok rajta.

-Megtréfáltalak. Igen ez Tea. Kis mohó szarházi, behúztalak a csőbe! Tessék szépen kilefetyelni.

Mint a kisgyereknek, akinek kicsavarták a kezéből a vattacukrot lehajolod es lefetyelésbe kezdesz. Tovább kuncogok azon a kérdő duli-fuli csalódott pofádon. Aztán mikor megelégelem felveszem a poharat és megiszom az utolsó pár kortyot.

-Nem is értem miért vagy ilyen csalódott, ez egy nagyon finom Tea.

A pórázzal a melleimhez húzom a csüggeteg képű arcodat.

Másra számítottál, Te belőlem akartál valamit, de nem kaptad meg. Azért a kebleim megélénkítenek és nyalni kezded őket. Érzem ahogy a szívem a puncimban dobog. Beteljesülésre és orgazmus vágya lobban bennem.

-Feküdj szépen hanyatt a padlón.

Föléd állok és vetkőzni kezdek. Először a blúzt majd a szoknyát veszem le, csak a necc harisnya marad rajtam csupán, ami a szemérmemnél nyitott.

Ráereszkedek az arcodra és összekenlek a kibuggyanó nedveimmel. Te pedig olyan buzgó nyalással indítasz. Vonaglok az élvezettől azon a helyes kis pofidon és mikor már nem várod... elengedem magam.

Csorog belőlem az arcodra a meleg vizelet. Te pedig hatalmas kortyokkal fogadod magadba minden cseppjét. Látom, ahogy a szánalmas farkad erre lesz kemény és az égnek mered. Milyen nyomorult, hogy ezekre a beteg dolgokra izgulsz fel igazán te hugyszagú mocsokzabáló pondrócska. Mikor kiürült a királynői hólyagom újra nyalásod élvezhetem és a combjaim összeszorulnak a fejed körül. Tudom, hogy már nem kapsz levegőt én pedig érzem a hatalmas összerándulást a testemben, ahogy az orgazmus átjárja minden porcikámat. Remegő lábakkal feltápászkodom és a földön heverő pólódért nyúlok.

Te feltérdelsz a fekvésből. A pólóra köpők és mint egy babát mielőtt kiveszik az etetőszékből szép tisztára töltögetlek. Mérhetetlen boldogság árad azokból a csillogó kék szemekből. Úgy nézel rám, mintha én lennék a két lábon járó megtestesült csoda.

-Szép tiszta lettél.

Csókot lehelek a homlokodra majd azokra a finom ajkaidra.

Az ágyba vonulunk és a testem az ölelésedbe burkolom. Puszilgatlak és simogatlak, úgy babusgatlak, mint, a legbecsesebb ajándékom. Az én óriás pondrócskám karjai közt lenni maga a biztonság, a földön felejtett szeletnyi huncut menyország.

*Mielőtt még rám küldenék a pondróvédelmi szolgajogi néphatóságokat !!! A szemetesbe egy steril zsákba én vágtam bele a vacsora hozzávalóit. Emberi vizelet fogyasztásába pedig még senki sem halt bele, csak hidratáltabbá vált. A szolgám épsége a boldogságom záloga, felelős dominaként az is a kötelességem, hogy megóvjam testi és lelki egészségét játék közben.