az interpretáció szabadsága

Alessandro Puttinati szobra, a Paul és Virginia egy olyan műalkotás, ami már önmagában interpertáció - egy értelmezése az ugyanilyen című regénynek. S bár igyekszik megragadni az eredeti hangulatot, de az új alkotó hozzáteszi önmaga világlátását, és az alapmű értelmezését. Legtöbbször az interpretációk rétegei nem tudatosak, az alkotási folyamatunkat befolyásolják a tapasztalataink, azok a jelenségek, gondolatok, benyomások, amik minket értek életünk során. Így történhet meg az igen gyakran, hogy újrateremtett gondolat teljesen más.
A szobor a kislány Virginiát ábrázolja, előtte Pault, barátját és szerelmét, féltérdelő pozícióban, aki a lány derekába kapaszkodik, míg az játékosan a fiúszerelme hajával játszik.
Maga a történet egy tragikus gyerekszerelem, a környezet pedig kora társadalomkritikája. Abszolút nem ragadott sosem magával, viszont ez a szobor más, mint az alapmű, ami inspirálta.
Virginia tekintete megváltozott, s bár igen, játékos mosollyal tekint le Paulra, van a tekintetében egy él. Mintha a következő pillanatban azt mondaná:
-Jól van, ügyes fiú vagy...
Paul rajongással veti magát kedvese lábaihoz, s mivel sosem tanulták a szerelmet szimpla ösztönből teszi mindezt.
Felmerül a kérdés, miért nem játék közben örökítette meg őket az alkotó, vagy ahogy egyenrangúan fekszenek egymás mellett? Mi Puttinati értelmezése?

Én látom benne az odaadó szolga jutalmát. Az emberi kapcsolatot, a valódiságot, az agresszió nélküli behódolást.
Ez az én interpretációm.

Mindenkinek szép napot,
Lilith