"Te poli vagy, nem?" ...

Jah, hát a kérdést hogy "te poli vagy, nem?"... hányszor megkaptam, te jó ég... :)

Mert azt mondtam valamire, hogy nem fér bele. Túl sok.

Szeretném tájékoztatni a tisztelt olvasót, hogy mindegy, hogy én mi vagyok. A napom pontosan 24 órából áll, mint másnak. A hetem meg pontosan 7 napból.

Figyelemzavaros vagyok, ami nincs a naptáramban, az nem létezik.

Csodálatos barátaim vannak, de néha azt veszem észre, nem jut rájuk elég időm. Csodálatos gyerekeim vannak, de néha hibáztatom magam, ha valamit nem velem beszélnek meg. Mert elaprózódom. Csodálatos párom van, de néha rám kell szólnia, hogy nem beszélgetünk eleget. Klassz munkám van, de néha bemegyek reggel, rámeredek a termékre, és felteszem a kérdést: "te jó ég, ez mi a szar??" Pedig tudnom kéne, mi az. Nekem kéne tudnom.

Tegnap találkoztam végre egy régi kedves baráttal. Nem kaptam szikrát, mennyire megváltozott az élete amióta lazább a barátságunk. Alig ismertem rá.

Megígértem anyukámnak, hogy viszek át neki levest, de elfelejtettem... Persze az anyukám nem szólt, mert a levesemnél csak az a jobb, ha lelkifurdalást kelthet bennem.

Tegnapelőtt hívtam valakit, akit eddig mindig elértem. Most nem. Egyik számán sem. Ki se csörgött. Hova lett???

Szóval visszakanyarodva: szégyellem magam.

Tegnap is belekavarodtam egy randi szervezésbe, mert egyszerűen túl sokfelé figyelek. (Pedig a céges laptopot még mindig nem kapcsoltam be.)

Szóval...

Igen, poli vagyok.

Igen, egy tahó vagyok, mert nem válaszolok pixien se mindig. Lehet írni róla akárhány blogot. Elolvasom, megnézlek, aztán megszólal a telefon, pittyen a g-chat, csipog a kisfiam, és 3 nap múlva jut eszembe, hogy basszus, megint tahó voltam.

Nem ígérek pozitív változást vadidegenek felé. Sajnálom.

De nagyon szeretnék összeszedettebb lenni azokkal, akik számítanak. És nincsenek sokan.

Köszönöm, hogy elviseltek.

Csók,

Lilith