"Nincsenek elvárásaim"

Imádom, hogy lehet időzíteni a blog megjelenés idejét. Ez egyszer élek is vele.

Nos... Ma komoly fenyegetést kaptam. Mindenféle pofonvihart helyezett az Úr kilátásba, amennyiben nem készítem el ezt a blogot még ma.

Nem is tudja, milyen komoly dilemma nekem. Megfelelési vágy kontra pofonvihar és a "dafke". Képtelenség dönteni. Ezért éltem az időzítéssel. Mint az egyszeri királylány, meg is írtam ma, meg nem is... ;)

Visszatérve a témához, ez egy hatalmas hazugság, amit megengedünk magunknak. "Nincsenek elvárásaim." Minden pillanatban elvárással élünk. Reggel kivánszorgunk a kávéfőzőhöz, elvárjuk, hogy ne álljon belénk egy szálka a küszöbben, mert a mester normálisan megcsinálta. Elvárjuk, hogy az új kávéfőző olyan tökéletes kávét főzzön nekünk, amit a reklámban ígértek. Elvárjuk, hogy mikor az első ismerőst (vagy legalább a buszsofőrt) meglátjuk, az visszaköszönjön. Szinte minden percben elvárásaink vannak.

De hogy kicsit szűkítsem a kört. Randi. És az elvárások. "Ó, nekem nincsenek elvárásaim" - mondja Ő. Tényleg? Ha nincsenek, miért velem találkozol? A szomszédban is ott van a Marcsika. Igaz, 150 kg, büdös a szája és világít a Negro a szájában, de ha nincsenek elvárásaid... Akkor miért velem találkozol?

Nekem néha úgy érzem, túl sok van. El voltam kényeztetve a szépséges Ribim szerint. Pedig akkor ezt nem így éreztem, ez volt a természetes. Aztán amióta újra keresem-kutatom a számomra "igazi" élményt, rájöttem, hogy mennyire nem volt természetes. Mennyire sarkalatos pont a csók. Vagy az orál. Általában kiszűröm, aki annyira orált akar adni. Minek? Engem összezavar, kizökkent, és úgysem jó. Na, ne vegye ezt senki a szívére. Szerintem senki nem ért hozzá a páromon kívül. De neki volt 17 éve kitapasztalni. Egy játékban teljes ellentmondásban van a lelkiállapotommal.

Puffogtathatnám a közhelyeket, hogy mi az, ami általában valóban elvárt. Persze a szokásos EQ-n, IQ-n kívül, ami itt Pixien mindenkinek van (mindezek ellenére, vagy pont emiatt tudnak halálra sértődni egyesek egy visszautasítástól és elküldeni anyukámba pl...). "Igényesség". Halál szubjektív. Mindenkinek más. Például egy pláza mosdójában a pelenkázó szobára várakozva egész sok mindent megfigyel az ember. Mondjuk hogy a legdivatosabb, látszólag legigényesebb cicamicák nem mosnak kezet pisilés után. Pedig ők biztos úgy gondolják magukról, hogy igényesek a csinos, csajos ruháikban és remekbe szabott orrocskáikkal. Én mindenféle lelki törés nélkül veszek ruhát a kik-ben, de akár egy turiban is. De soha az életben nem tudnék kézmosás nélkül kijönni egy mosdóból. Mindenféle lelki törés nélkül mászkálok farmerban és 15 éves pólóban, nulla sminkben egész nap, de spontán idegrángást kapok, ha valaki kint hagyja az ételt szobahőmérsékleten. És ez csak egy picike dolog. Amire "rásütünk" egy szót, és azt hisszük, ez mindenkinek ugyanazt jelenti.

Őszintén, nem tudom, mit vársz el tőlem. Valamit biztos. És igen, persze, hogy ideges vagyok, mert nem biztos, hogy meg fogok felelni neked. És az sem, hogy te meg fogsz felelni nekem. Nem attól félek, hogy túl nagyot csapsz oda a korbáccsal, hanem a csalódástól. Annak nincs kellemes oldala.

Csók,

Lilith