Aki férfi, az minden korban férfi...

(Reaction to: A közepesen nagy incel blog)

Nem szerettem volna reakció blogot írni, de mivel nincs komment lehetősség, ezért így tudok reagálni. (Ezt sosem fogom érteni, miért nem engedik egyesek. Légyszi egyszer majd valaki magyarázza el!) Beszéljünk akkor a negyedik hullámos feminizmusról. Mivel nem szeretem a szélsőségeket, ezért nem értek egyet sok dologgal. Pl. én nem támogatom a kvótákat, mert nőként hiszek benne, hogy egy nő is képes ugyanarra amire egy férfi, ha elég tehetséges és akarja, ezért nem vagyunk rászorulva ilyesmire. Ami a cancel culture-t illeti, soha nem értettem azzal egyet, hogy bírósági ítélet és bizonyítás nélkül bárkit meg lehet hurcolni és tönkre lehet tenni a hírnevét és karrierjét. Jó példa erre Johnny Depp esete pl. ahol szépen kiderült, hogy az asszonyka komolyan elmebeteg. De amiről te írsz, hogy jaj a nők milyen férfiasak meg szegény domináns pasi otthon is küzdenie kell ez bullshit. Még magam is ismerek a felvilágosult középosztálybeli közegemben olyan nőt akitől a férje elvárja, hogy vacsorát főzzön neki és a nő meg is teszi, pedig ő is dolgozik. Kapaszkodj, önszántából. Én persze az ilyesmit a magam részéről kicsit lenézem nem tehetek róla, de még mindig rengeteg olyan nő van, aki kielégíti az olyan férfiak igényeit, akik nem elég tökösek egy erős nőhöz. Senki nem kényszeríti a nőket, hogy vállalat vezetők legyenek és sokan nem is választják ezt az utat. Nem egy olyan nőt ismerek, aki az enyémnél sokkal hagyományosabb vagy teljesen hagyományos női szerepben éli az életét. Senki nem akadályozza meg őket ebben. Pont ez a lényeg. A választás szabadsága, hogy ők maguk döntöttek így ettől boldogok és senki nem bántja őket érte. Más meg férfias, kemény, nyomulós. Az ilyen nők vagy választanak egy feminin pasit vagy találnak valakit, aki elég tökös hozzájuk, ez ugye attól függ, hogy van-e bennük szub hajlam. Egyébként pedig feminizmus negyedik hulláma ide vagy oda, lefogadom, hogy kevesebb ilyen férfias iron lady van, mint nyomi Incel. Azért még mindig az a jellemző pláne itthon vidéken meg főleg, hogy a férfi hordja a nadrágot az asszony meg kb. kussol. A nagy változás annyi, hogy megkaptuk a választás szabadságát. Ez volna olyan nagyon nagy probléma? Szerintem, aki nyomi volt és gyenge az régen is az volt. Nem tudom mit kezdtek az ilyenek magukkal 30 éve, de aki a 21. századi rendkívül kényelmes világban nem találja a helyét az szerintem 30 éve sem aratott volna nagy sikereket. Szóval értem én, hogy ért férfiakat is szarság. El is ítélek minden igazságtalanságot, mert fejlett az igazságérzetem, de ez még mindig nem mérhető azokhoz a sérelmekhez, amit a nők sokszor még ma is itthon Magyarországon is elszenvednek. Gondolok itt családon belüli erőszakra, munkahelyi hátrányos megkülönböztetésre. Vagy pl. arra, hogy ha egy nő mint én empancipált módon éli az életét nem csak, hogy a saját anyósától, de még a saját családjától is megjegyzéseket kap. Szerencsére én ezekre magasról teszek. De sok nő szenved ezektől és bántja az érzékeny lelkét. Mert tudod a legtöbb nő még ma is inkább nőies, érzékeny és meg akar felelni a környezete elvárásainak. Amit meg Taylor Swift-ről írtál. Nem a férfiak teremtették meg az áramot az olajat meg mit tudom én még mit a koncertjéhez. Mivel már a nők is ott vannak a munkaerő piacon nők és férfiak közösen. Ez egy felháborítóan hímsoviniszta mondat volt. Szóval konklúzió, nem kell sírni kedves férfiak, keménynek kell lenni, mint ahogy nekünk is. Ilyen a világ.