A BDSM vajon mi?

Szerettem volna egy személyesebb hangvételű blogot írni arról mit jelent nekem a BDSM, de az a döntés született, hogy ennyire mély dolgot ide nem teszek ki. Nem akartam tovább foglalkozni ezzel a témával blog szinten, de a mai pixie-s olvasgatásom és kommentelésem írásra sarkallt. Pedig teljesen más témában terveztem és tervezek amúgy írni hamarosan. Na de ha már így akkor most jól leírom itten a véleményem. Nyilván nem az a célom, hogy én mondjam meg a frankót arról, hogy mi a BDSM meg mi nem az. De mint ahogy a vanília szexben, úgy itt is vannak minőségi különbségek. Most arról fogok írni nekem mi a minőség szóval tekintsétek szubjektív véleménynek. Kezdjük az alapokkal. Azt mondanom sem kell, hogy konszenzus nélkül nem beszélhetünk BDSM-ről, mert azt erőszaknak hívják és büntetendő. De persze a konszenzus nem áll mindenre. Nem lehet konszenzus olyan dologban, ami a másik életét veszélyezteti vagy súlyos sérülést okoz. Nos ha ezeket kipipáltuk már beszélhetünk BDSM-ről. Lehet úgy művelni ezt a tevékenységet, hogy magasról tojsz a másik ember lelkére és csak használod. Egyébként furcsa módon erre egy szub is képes nem csak egy dom. Simán állhat ő is úgy hozzá, hogy csak azt akarja, hogy egy domina/domináns kiélje rajta a perverz vágyait, de magasról tesz közben a másik emberre. Olvastam ilyeneket és rá kellet jönnöm ez nem beállítottság függő, viszont az én megfigyelésem alapján inkább férfiakra jellemző viselkedés, akár dominánsak akár szubmisszívek. A tipikus önző elégítsék ki a szexuális vágyait, de érzelmeket törődést ne várjanak tőle típus. Aztán van a következő szint, ahol van kapcsolat, de a BDSM csak a szexre korlátozódik. Itt már csodálatos élményeket lehet szerezni, voltam ebben a fázisban. De most már kezdek új mélyebb szinteket megélni. A D/S dinamika a legmélyebb és legcsodálatosabb kapcsolódás, ami létezik férfi és nő között, de ehhez még nagyobb bizalom kell, mint egy sima kapcsolathoz. Vagy a lélek nélküli felszínes BDSM játékokhoz, mert beleteszed a szíved és a lelked. Ehhez első lépésként le kell gyűrnöd az egódat. Micsoda? Egó? Egy szub nőnek? Igen van olyanunk. Meg a közhiedelemmel ellentétben akaratunk és személyiségünk. A szub nem egy akarat nélküli báb. Nem is akar az lenni. Erős személyiségem van és irányítani akarok folyton és mindig (a szexet kivéve ott kicsit sem.) Mindenről véleményem van. Akaratos vagyok és makacs. Ez a kiindulópont. De bennem belül valami mégis vágyik arra, hogy jöjjön egy erős férfi, aki megvéd. Akiben megbízom és át merem adni az irányítást. Ezt eddig nem tudtam magamról. Azt hittem csak a szexben és olykor játékból vágyom rá, de ennél többről van szó. Nem önfeladásról, de alázatról mindenképp, amit eddig nem nagyon gyakoroltam. Itt kezdődött az igazi harc magammal. Le kell győzni az egót, a félelmet, ami bizonytalanságot, bizalmatlanságot szül. Ez a harc most is folyik bennem, de úgy érzem haladtam. Haladtam, mert megértettem, hogy ha a másik szeret engem, úgy szeret ahogy vagyok és nem akar megváltoztatni. Ha valamire utasít és én megteszem, attól nem leszek kevesebb, pláne azért mert sok dolgot pont azért kér, mert jót akar, amit meg a saját kedvére az sosem olyan amivel árt. Adni jó már önmagáért is. Egy igazi mély D/S kapcsolatban a domináns fél erős és sziklaszilárd. Eléri amit akar és nem erőszakkal, hanem türelemmel. De ehhez elengedhetetlen a kölcsönös szeretet és tisztelet. Szerintem itt kezdődik az igazi minőség és ez nem csak a BDSM-re igaz.