Filmajánló - kicsit másképp a cuckoldról

Már amikor szembe jött velem a film, sejtettem, hogy érdemes lesz odafigyelnem rá: a rendező neve elég sokat igért. Legalábbis, rögtön beugrott egy másik mozi tőle, ami egészen megérintett és nagy hatással volt rám, pedig, mondhatom, nem volt egyszerű feladat végignéznem. Valószínűleg szándékosan csinált (majdnem) nézhetetlen filmet az alkotó: remegő, életlen, kézikamerával rögzített képek, alig érthető hang, a színészi munka nagyobbrészt improvizáció, és így tovább. Nem vagyok benne biztos, hogy pontosan értem az e mögött meghúzódó szándékot, de az tuti, hogy nem tartok ki, ha maga a cselekmény oda nem szögez elé: egy olyan közösségról szól ugyanis, akik elhatározzák, hogy a hecc kedvéért idióták lesznek; vagy legalábbis úgy tesznek, mintha azok lennének. Ez pedig nem csupán sok bonyodalmat okoz, de egyúttal megdöbbentő felismeréseknek is megágyaz.

Az emberek, persze, olykor megváltoznak. Örömmel vettem, hogy az idiótás filmjéhez képest ebben a másikban kifejezetten szépek a képek és profi az operatőri munka is. Hanem, szerencsére, a lényeg nem változott: a cselekmény legalább annyira érdekes, mint a másik. Sőt.

Ennek a történetnek a középpontjában egy fiatal és fülig szerelmes lány, Bess, áll. Miután összeházasodott szerelmével, szomorú időszak következik életében, hiszen a férfit, munkája távol szólítja tőle. Bess, nem csupán tagja egy rendkívül bigott vallási közösségnek, de maga is mélyen hisz: olykor hosszas párbeszédeket folytat Istennel. Ezen konverzációk során pedig minduntalan arra kéri az urat, hogy adja vissza neki a férjét. A kitartó könyörgés végül eléri célját, de ebben a viszontlátásban Bessnek sok öröme nincsen. A férje súlyos balesetet szenved, és nyaktól lefelé bénán tér vissza hozzá.

Ilyen körülmények között, persze kettejük között szexről szó sem lehet. A férfi ekkor azt kéri Besstől, hogy feküdjön le másokkal; sőt, talán a "kérés” itt nem is a megfelelő kifejezés, hiszen tulajdonképpen zsarolja őt: arról győzködi, hogy egyedül így mentheti meg az életét.

És Bess valóban feláldozza a sajátját azért, hogy megmentse annak életét, akit szeret: a történet pedig feltartóztathatatlanul halad a görög tragédiákat idéző végkifejlet felé.

A film majd’ harminc éve készült, amely idő alatt nagyon változott a világ, de talán még ma is érezni, mennyire botrányos, szándékosan provokatív a témaválasztás. Csakhogy ez a provokáció egyáltalán nem öncélú: szó sincs pornográfiáról.

Az igazán érdekes kérdések ott kezdődnek, ahol a jelenségek puszta számbavétele, objektív leírása véget ér. Egy csomó dolog van bennünk és a világban, ami figyelemreméltó, és érdemes arra, hogy gondolkodásunk tárgyává tegyük azokat. Ez a gondolkodás, persze, első lépésben arra irányul, hogy megismerjük, feltérképezzük a szóban forgó dolgot. De sohasem áll meg itt, sohasem ez a végállomás: hanem az, hogy mire jó az a dolog? Mihez kezdjünk vele?

Ez, természetesen, az ember késztetéseire, a még oly különös vagy meghökkentő szexuális vágyakra is igaz. Mert rendben van, érdekes lehet első lépésként precízen leírni ezeket és részletekbe menően katalogizálni, de hát ebből még semmi sem következik arra nézve, hogy hogyan viszonyuljunk mindehhez. Szeretetreméltó társainkkal, az állatokkal szemben, az embert épp az teszi emberré, hogy szabadságot kapott dönteni saját személyiségéről – pontosabban szólva: arról, hogy mit helyeseljen és mit vessen el mindabból, amit önmagában talál.

Bess semmi jelét nem adja annak, hogy e különös helyzetben bármiféle örömet lelne, esetleg élne benne olyan késztétes, ami erre indítaná. Nem csak a nemeslelkűségét, de autonómiáját is bizonyítja a tény, hogy mégis megteszi, amit a meggyőződése diktál.

Minden nyilvánvaló különbsége ellenére, e tekintetben rokon de Sade élvhajhász hőseivel: hiszen ezek számára is a szabadság a legfontosabb kérdés. A márki ereje legjavát épp ara fordítja, hogy bemutassa: hogyan és miért döntenek hősei vágyaik gátlástalan és korlátlan kiélése mellett. Hiszen, ha tényleg úgy állna a dolog, hogy úgyis csak azt tehetjük, amire ösztöneink és szenvedélyeink buzdítanak, akkor mire való ez a sok hűhó? Miért kéne ennyi tintát és energiát elpazarolni e választás indoklására?

Még az is lehet, hogy úgy áll a dolog: hogy szabadságunk nem csupán lehetőség, de egyenesen kényszer. Így vagy úgy, de a választás nem megkerülhető.