A mazochizmus mint fájdalomcsillapító

Sok-sok éve már, hogy beleszerettem egy igazán figyelemreméltó lányba, és ez a szerelem viszonzásra is talált. Így aztán, egy rövid ideig, együtt futott utunk Zsanettel - nevezzük így a lányt, hiszen ez egy kifejezetten szép női név. És bár mindent összevetve valószínűleg szerencsés végkifejlet, hogy végül nem vele kötöttem össze az életem - azért mégiscsak szívesen emlékezem vissza erre az időszakra.

Hiszen Zsanett igazán különleges lány volt: izgalmas és attraktív személyiség. Mindazonáltal, persze, egyáltalán nem problémamentes: rémisztő szokása volt pl. falcolni magát. Időről-időre késsel vagy pengével ijesztően mély sebeket ejtett az alkarján.

Az egyik ilyen alkalom után megkérdeztem tőle, miért csinálja ezt, és ő azt felelte: azért, mert a fizikai fájdalom eltereli a figyelmét a lelki szenvedésről. Úgy rémlik, hogy már akkor is nagyon elgondolkodtatónak találtam a választ, és azóta is gyakran eszembe jut. Általában persze akkor, amikor az ún. mazochizmussal szembesülök.

Mintha Zsanett nagyon pontosan ragadta volna meg ennek a különös jelenségnek a lényegét, vagy, legalábbis, a mazochizmus egy fajtájának a lényegét. Hiszen tényleg igaz: a fizikai fájdalom - egy bizonyos mértékig - sokszor könnyebben viselhetőnek, kezelhetőbbnek látszik a pszichés szenvedésnél. Pl. mert ez viszonylag hamar elmúlik, és közben is folyamatosan veszít az intenzitásából; ráadásul nagy rutinunk van a menedzselésében, hiszen kinek ne lenne balszerencséje nap mint nap kisebb-nagyobb fizikai kellemetlenségekhez? Igazán katonadolognak látszik az ilyesmi - mondjuk egy hónapokig tartó depressziós időszakkal összevetve.

Kétségkívül van tehát ráció ebben a megközelítésben, de azért, ha alaposabban meggondoljuk a dolgot, annyira mégsem látszik bölcs viselkedésnek. Érthető és hasznos is persze, olykor elterelni figyelmünket a szenvedésről (nem véletlen alkalmaznak rendszeresen fájdalomcsillapítókat az orvoslásban), de önmagában ez még semmilyen problémát megoldani nem képes. Hiszen a megszabadulás feltétele mégiscsak az volna, hogy végre a szenvedést kiváltó okokkal foglalkozzunk.