Egy kiállítás képei IX.
Blogs »
Blog - Lheureux »
Egy kiállítás képei IX.
Eladhatjuk-e magunkat rabszolgának:
https://cdn.sex.com/images/pinporn/2020/01/12/22480847.jpg?width=620&site=sex&user=pulse69
Rossz hír ez nekünk, de ahogyan nem lehet gyorsan sokat aludni, éppúgy nem lehet hamarjában alaposan megfontolni egy kérdést. A gondolkodás elkerülhetetlenül türelmet és időt igényel: márpedig pont ezen erőforrásoknak vagyunk különösen szűkében manapság. Így aztán szorult helyzetünkben inkább megbékélünk a sorsunkkal: vezessenek csak vágyaink és szenvedélyeink. Ahhoz legalább, hogy ezeket felismerjük, biztosan nem kell elmélyült koncentráció, vagy hosszas köldöknézés.
Azért régebben ez egy kicsit másként volt, vagy legalábbis, nagyobb arányban fordultak elő olyanok, akik sok ráérő idővel, és szemlátomást elegendő türelemmel rendelkeztek ahhoz, hogy alaposan eltöprengjenek dolgokon. Ilyen volt pl. egy majd két évszázada élt angol gentleman is, aki a szabadság fogalmáról gondolkodott el egészen hosszasan – hogy aztán ennek a szellemi kalandnak az eredményét egy könyv terjedelmű esszében foglalja össze. Az érdekes írás számos, a szabadsággal kapcsolatos kérdést érint: egyebek között azt is, vajon beletartozik-e egy ember szabadságába az, hogy eladja önmagát rabszolgának.
Az író, habár megnyilatkozásaiból nyilvánvaló, hogy nagy barátja a szabadságnak, erre a kérdésre mégis határozott nemmel válaszol. Úgy érvel, hogy bár nagyon is helyes dolog, ha az embernek lehetőséget adunk rendelkezni önmaga felett: de azért ez a szabadság mégsem lehet határok nélkül való. Pl. nem terjedhet ki arra, hogy lemondjon a saját szabadságáról. Ha az elvek szintjén közelítjük meg a kérdést, akkor azért nem, mert a szabadság elidegeníthetetlen az ember lényegétől – ha pedig praktikusan, akkor azért nem, mert, aki egyszer lemondott a szabadságáról, az később már sehogyan sem korrigálhatja ezt a döntését, hiába is gondolná meg magát. Márpedig minden tisztességes szerződésnek lehetőséget kell adnia a korrekcióra – hiszen senki sem láthatja előre a jövőt annak minden részletében.
Ha meggondolom, magam is hajlamos vagyok igazat adni az írónak: egy ilyen szerződés alighanem észszerűtlen, veszélyes, talán bizonyos értelemben embertelen is. Ugyanakkor vitathatatlanul izgalmas és alkalmasint olyan tapasztalatokat hozhat magával, amelyekre más módon szert tenni nem lehetséges. Így aztán az ellentét végső soron itt is, mint olyan sok más esetben is, a szenvedélyek és az értelem között feszül.
https://cdn.sex.com/images/pinporn/2020/01/12/22480847.jpg?width=620&site=sex&user=pulse69
Rossz hír ez nekünk, de ahogyan nem lehet gyorsan sokat aludni, éppúgy nem lehet hamarjában alaposan megfontolni egy kérdést. A gondolkodás elkerülhetetlenül türelmet és időt igényel: márpedig pont ezen erőforrásoknak vagyunk különösen szűkében manapság. Így aztán szorult helyzetünkben inkább megbékélünk a sorsunkkal: vezessenek csak vágyaink és szenvedélyeink. Ahhoz legalább, hogy ezeket felismerjük, biztosan nem kell elmélyült koncentráció, vagy hosszas köldöknézés.
Azért régebben ez egy kicsit másként volt, vagy legalábbis, nagyobb arányban fordultak elő olyanok, akik sok ráérő idővel, és szemlátomást elegendő türelemmel rendelkeztek ahhoz, hogy alaposan eltöprengjenek dolgokon. Ilyen volt pl. egy majd két évszázada élt angol gentleman is, aki a szabadság fogalmáról gondolkodott el egészen hosszasan – hogy aztán ennek a szellemi kalandnak az eredményét egy könyv terjedelmű esszében foglalja össze. Az érdekes írás számos, a szabadsággal kapcsolatos kérdést érint: egyebek között azt is, vajon beletartozik-e egy ember szabadságába az, hogy eladja önmagát rabszolgának.
Az író, habár megnyilatkozásaiból nyilvánvaló, hogy nagy barátja a szabadságnak, erre a kérdésre mégis határozott nemmel válaszol. Úgy érvel, hogy bár nagyon is helyes dolog, ha az embernek lehetőséget adunk rendelkezni önmaga felett: de azért ez a szabadság mégsem lehet határok nélkül való. Pl. nem terjedhet ki arra, hogy lemondjon a saját szabadságáról. Ha az elvek szintjén közelítjük meg a kérdést, akkor azért nem, mert a szabadság elidegeníthetetlen az ember lényegétől – ha pedig praktikusan, akkor azért nem, mert, aki egyszer lemondott a szabadságáról, az később már sehogyan sem korrigálhatja ezt a döntését, hiába is gondolná meg magát. Márpedig minden tisztességes szerződésnek lehetőséget kell adnia a korrekcióra – hiszen senki sem láthatja előre a jövőt annak minden részletében.
Ha meggondolom, magam is hajlamos vagyok igazat adni az írónak: egy ilyen szerződés alighanem észszerűtlen, veszélyes, talán bizonyos értelemben embertelen is. Ugyanakkor vitathatatlanul izgalmas és alkalmasint olyan tapasztalatokat hozhat magával, amelyekre más módon szert tenni nem lehetséges. Így aztán az ellentét végső soron itt is, mint olyan sok más esetben is, a szenvedélyek és az értelem között feszül.
Comments (0)