Egy kiállítás képei VII

Imádat - https://xxgasm.com/wp-content/upload/2019/05/foot_slave_fem-2566.jpg

Ady Endre gyönyörűszép karácsonyi versének zárógondolata szerint egy boldog világban egyetlen törvény volna:

"Imádni az Istent
És egymást szeretni."

Könnyen lehetséges, hogy a vágyak és késztetések ama költői megzavarodottságának hátterében, amit manapság, e silány korra olyannyira jellemző ügyetlenséggel, BDSM-nek szokás nevezni, egyszerű félreértések, türelmetlen meggondolatlanságok sorozata áll. Hiszen nem nehéz belátni: imádattal viszonyulni csak valami önmagunknál magasabb rendű, tökéletesebb, hatalmasabb lényhez lehetséges. A legsármosabb férfi is szánnivalóan gyámoltalannak mutatkozhat bizonyos helyzetekben, és a legsugárzóbb szépségű nőben is ott rejlik – akár mindenki másban – tökéletlenségének millió apró jele. Ezek a vonások a legkevésbé sem gátolják azt, hogy szeretni lehessen az illetőt: hiszen a szeretet alapvetően egyenrangú felek között fennálló érzelem. De bizony, már egészen más a helyzet, ha imádni próbálnánk a lelkünket megindító férfit vagy nőt. Az ilyesminek törvényszerűen csak keserű csalódás lehet a vége: a másikról, - inkább előbb, mint utóbb - ki fog derülni, hogy éppen olyan, sorsának és szeszélyes hajlamainak kiszolgáltatott, nádszálgyenge teremtmény, mint amilyenek mi magunk is vagyunk. Ez az elkerülhetetlen felismerés pedig nemcsak csalódást, de gyakran kifejezett neheztelést, fortyogó dühöt is kelt aztán a másik iránt: úgy érezzük, becsaptak minket, visszaéltek a bizalmunkkal. Pedig hát – ha kicsit őszintébbek lennénk önmagunkhoz - beláthatnánk, hogy inkább mi követtük el a hibát: olyannak akartuk látni a másikat, amilyenné az, önnön áthághatatlan korlátai miatt, soha nem lehet; olyan szerepet szántunk neki az életünkben, amit ő, túlságosan is emberi gyengeségei miatt soha betölteni nem lesz képes. Az embert nem válthatja meg a társa: legyen bármilyen vonzó vagy szeretetreméltó is.