A BDSM lényege IV.

"Mikor leértek, Mihály elment a főpostára; ide címeztették leveleiket, amióta Velencét elhagyták. Az egyik neki címzett borítékon megismerte Pataki Zoltánnak, Erzsi első férjének az írását. Talán olyasmi van benne, amit Erzsinek nem kellene elolvasnia, gondolta, és leült a levéllel egy kávéház elé. Íme, a férfi-szolidaritás, gondolta mosolyogva.

A levél így szólt:

Kedves Mihály,

jól tudom, kissé émelygős dolog, hogy hosszú és barátságos levelet írok neked, miután "elcsábítottad és megszöktetted" a feleségemet, de te sosem voltál a konvenciók embere, és ezért talán nem is fogsz megütődni rajta, ha én, bár mindig vén konformistának neveztél, ez egyszer szintén nem törődöm a viselkedésünket irányító szabályokkal. Írok neked, mert másképp nem volnék nyugodt. Írok neked, mert őszintén megvallva, nem tudom, miért ne írnék, hiszen azzal mind a ketten tisztában vagyunk, hogy nem haragszom rád. A látszatot csak tartsuk meg a világ előtt, mert Erzsi önérzetének bizonyára jobban esik az a romantikus beállítás, hogy mi miatta halálos ellenségek vagyunk, de magunk közt, Mihályom, tudod jól, hogy mindig nagyra becsültelek, és ezen nem változtat az a tény, hogy elcsábítottad és megszöktetted a feleségemet. Nem mintha ez a "tetted" nem tört volna teljesen össze, hiszen azt sem kell tagadnom előtted - de persze ez is maradjon közöttünk -, hogy mennyire imádom most is Erzsit. De tisztában vagyok vele, hogy te nem tehetsz semmiről. Általában nem hiszem, ne haragudj, hogy te tehetnél valamiről ezen a világon.

És éppen ezért írok neked. Őszintén megvallva, egy kicsit aggódom Erzsiért. Látod, annyi éven át megszoktam, hogy gondoskodjam róla, hogy állandóan evidenciában tartsam, hogy ellássam mindennel, amire szüksége van, és főképp amire nincs szüksége, hogy vigyázzak, vajon elég melegen öltözött-e fel, ha elmegy este: most nem tudok erről az aggódásról leszokni, egyik napról a másikra. Ez az aggodalom az a kapcsolat, ami annyira Erzsihez fűz. Bevallom neked, nemrég olyan hülye álmom volt: azt álmodtam, hogy Erzsi nagyon is kihajolt az ablakon, és ha nem fogom meg, még kiesik. És akkor jutott eszembe, hogy nem vagyok biztos benne, vajon te észrevennéd-e, ha Erzsi nagyon kihajolna az ablakon, hiszen olyan szórakozott és befelé fordult ember vagy. Ezért gondoltam, megkérlek néhány dologra, hogy különösen vigyázzál, felírtam mindent egy cédulára, ahogy eszembe jutott. Ne haragudj, de letagadhatatlan tény, hogy sokkal régebben ismerem Erzsit, mint te, és ez bizonyos jogokat ad.

1. Vigyázz, hogy Erzsi egyék. Erzsi (talán te is rájöttél már) nagyon fél a hízástól, ez a félelem néha pánikszerűen jön rá, ilyenkor napokig nem eszik, és utána súlyos savbántalmai vannak, ami viszont az idegeinek tesz rosszat. Arra gondoltam, talán evésre fogja ihletni őt, hogy neked unberufen olyan jó étvágyad van. Én, sajnos, öreg gyomorbajos vagyok, és nem tudtam jó példával elöljárni.

2. Vigyázz a manikűrös nőkre. Ha utazás közben Erzsi manikűröztetni akar, vállald magadra, hogy gondoskodsz manikűrösnőről, és csak a legjobb céget vedd igénybe. A szálloda portásától kérj információt. Erzsi rendkívül érzékeny ebben, és már többször előfordult, hogy a manikűrösnő ügyetlensége miatt meggyűlt az ujja. Amit bizonyára te sem szeretnél.

3. Ne hagyd, hogy Erzsi korán keljen fel. Tudom, hogy utazás közben erős a kísértés az ilyesmire, mikor utoljára Olaszországban voltunk, magam is beleestem ebbe a hibába, mert az olasz városközti autóbuszok nagyon korán indulnak. Hagyd a fenébe az autóbuszokat. Erzsi későn alszik el, és későn ébred. A korai felkelés nagyon rosszat tesz neki, napokig nem tudja kiheverni.

4. Ne engedd, hogy scampit, frutti di marét vagy más vízi szörnyet egyék, mert attól kiütést kap.

5. Nagyon kényes dolog, nem is tudom, hogy írjam meg. Talán fel kellene tételeznem, hogy te is tisztában vagy ezzel, de nem tudom, az ilyen elvont és filozofikus természetű ember tisztában szokott-e lenni ilyesmivel, a női természet mérhetetlen törékenységével, és hogy mennyire uralkodnak rajta bizonyos testi dolgok. Arra kérlek, jól jegyezd meg magadnak Erzsi dátumait. Egy héttel a dolog bekövetkezése előtt légy elnéző és türelmes a végletekig. Erzsi ilyenkor nem egészen beszámítható. Keresi a civakodást. Legokosabb, ha csakugyan civakodsz vele, az levezeti az ingerültségét. De ne veszekedj komolyan. Gondold meg, hogy csak egy fiziológiai folyamatról vagy miről van szó. Ne ragadtasd el magad, ne mondj olyasmit, amit később megbánnál, és főképp ne engedd, hogy Erzsi mondjon olyant, mert később nagyon megbánja, és az rosszat tesz az idegeinek.

Ne haragudj. Még ezer dologról kellene írni, ezer apróságról, amire vigyáznod kellene - ezek csak a legfontosabbak -, de így nem jut eszembe, nekem nincs semmi fantáziám. Mégis, mit tagadjuk, nagyon aggódom, nemcsak azért, mert Erzsit ismerem, hanem elsősorban azért, mert téged ismerlek. Kérlek, ne érts félre. Ha én nő lennék, és kettőnk közül választanom kellett volna, habozás nélkül téged választottalak volna, és Erzsi bizonyára éppen azt szereti benned, hogy olyan vagy, amilyen vagy, olyan végtelenül távoli és elvont, hogy senkihez és semmihez közöd nincs, és mint ha egy átutazó idegen, egy Mars-lakó lennél ezen a földön; hogy semmit sem tudsz pontosan megjegyezni, hogy senkire sem tudsz komolyan haragudni, hogy nem tudsz odafigyelni, ha mások beszélnek, hogy inkább csak jóakaratból és udvariasságból csinálsz néha úgy, mintha te is ember volnál. Mondom, mindez igen szép, és én is nagyon tudnám értékelni, ha nő volnék, csak az aggaszt, hogy most mégis Erzsi férje is vagy. És Erzsi ahhoz szokott, hogy férje minden tekintetben gondoskodjék róla, a széltől is óvja, hogy neki semmire se kelljen gondolnia, csak a szellemi, a lelki életére és nem utolsósorban a testápolásra. Erzsi luxusnő természettől fogva, otthon annak nevelték, én annak tiszteltem - és nem tudom, temelletted nem kell-e majd szembenéznie olyan realitásokkal, amelyeket apja meg én gondosan ellepleztünk előle.

Még egy kényes kérdést kell itt érintenem. Jól tudom, hogy te, illetve kedves édesapád, akinek a vállalatánál működsz, jómódú emberek vagytok, és feleséged nem fog semmiben sem hiányt szenvedni. Azért néha mégis aggódom, mert tudom, hogy Erzsi mennyire el van kényeztetve, és félek, hogy az ilyen elvont ember, mint te, nem számol kellőképpen Erzsi igényeivel. Te magad, tudom, kedvesen, bohémesen igénytelen természet vagy, mindig igen szolid életet éltél, más életnívón, mint amihez Erzsi hozzászokott. Mármost egyikteknek alkalmazkodni kell a másik életstandardjához. Ha Erzsi alkalmazkodik a tiédhez, ez előbb-utóbb meg fogja bosszulni magát, mert déclassée-nak fogja érezni magát abban a pillanatban, amint régi miliőjével érintkezésbe jön. Mit tudom én, Olaszországban találkozhattok egy barátnőjével, aki felhúzza az orrát, amikor meghallja, hogy egy nem egészen elsőrangú hotelben laktok. A másik lehetőség az, hogy te alkalmazkodsz az ő standardjához; ez meg előbb-utóbb anyagi következményekkel fog járni, mert - ne haragudj - én valószínűleg jobban ismerem vállalatotok teherbíró képességét, mint te, aki olyan elvont ember vagy, és amellett négyen vagytok testvérek, és kedves édesapád kissé konzervatív, meglehetősen szigorú felfogású úriember, inkább a tartalékolásnak, mint a jövedelem felélésének a híve... szóval, hogy rövid legyek, nem vagy abban a helyzetben, hogy Erzsi szokott életstandardját a te oldaladon fenntarthassa. Minthogy pedig nekem nagyon fekszik, hogy Erzsinek mindene meglegyen, nagyon kérlek, ne vedd rossz néven, ha kijelentem neked, hogy szükség esetén feltétlenül rendelkezésedre állok, ha parancsolod, hosszúlejáratú kölcsön formájában is. Bevallom őszintén, legszívesebben állandó havi összeget fizetnék, de tudom, hogy ez szemtelenség lenne. De ennyit mindenesetre tudomásodra kell hoznom: ha bármikor szükséged volna, csak fordulj hozzám.

Kérlek, ne haragudj rám. Egyszerű üzletember vagyok, más dolgom itt nincs, mint hogy pénzt keressek, és ezt hál' istennek alaposan meg is teszem. Azt hiszem, méltányos, ha szeretném a pénzemet azokra kiadni, akikre kedvem van, hát nem?

Tehát még egyszer, nichts für ungut. Érezd jól magad, szeretettel köszönt igaz tisztelőd,

Zoltán"


https://moly.hu/konyvek/szerb-antal-utas-es-holdvilag