Férfi szub és női szub

Úgy vettem észre hatalmas különbségek vannak a két nem közötti szubmisszív vágyaiknál.
A pasik általában megírják mire vágynak,miről ábrándoznak,harsognak miket vállalnak be,de korlátokat nemigen árulnak el.Elvárásaik vannak,de még maguk sincsenek tisztába azzal,hogy pontosan meddig mennének,illetve amikor már benne vannak sokan(nem mindenki),nem is ilyen lovat akart.Akkor tudasul bennük,hogy azok a dolgok amikre vágyot,nem is olyan amilyen.Nyafogásuk,fájdalomküszöbük már-már női hisztéria(persze nem mindenkinél.)
A női szubmisszívítás ellenbe más!Ők is sejtetik,mire vágynak,de nem mindig ott tartják a kis kapukat,hisz ők titokzatosabbak,és szeretnék ha a férfi mutatná meg a határaikat.Náluk is vannak tabuk,de sokan nincsenek saját maguk sem tisztába azzal,hogy meddig lehet eme határt tágítani,de inkább a férfi fantáziára bízzák magukat.Nekik nincsenek listáik arról,hogy mennyi mindent vállalnának be,szeretnék hogy ami bennük van,azt a férfi hozná ki.Nekik sokkal inkább lelki eredetű a dolog.
Ami viszont szöges ellentét a pasikhoz képest,hogy nem nyafognak annyit.A nők nagy fegyvere,hogy szeretik provokálni a domjukat,így jelezve azt hogy még többet szeretnének,és még jobban szeretnék ha a határaik(is) tágulnának.