Szösszenet

Azon gondolatok jelentek meg elöttem hogy írok Neked.

Ezek a sorok a szívem romjai, töredékei.

Lázadva úgy döntöttem hogy nem írok semmit.

Erről csak az jut eszembe hogy ez csak a bölcsesség maradéka.

Az ész pedig dübörögve súgja: mindkettő Belőled származik!

Csak nem talállak! Lehet nem létezel?

Nem nagyon tudok mást tenni mint kilököm a saját csónakom a remény hatalmas óceánjára. Én a parton, a csónak meg...

Távolodik.