Hol a valóság

Néha történnek olyan dolgok az életünkben, amiről nehéz eldönteni valóság vagy az agyunk játéka. Problémát okozhat visszaemlékezni, idővel eldönteni, mi is történt a valóságban. És hol kezdődik a fikció. Vagy amikor a kitalált dolognak hitt esemény húsba vágóan igaz.

Nehéz felébredni, mert az agyunk játszik velünk. Végül is ezért zseniális a Mátrix filmek világa, mert még az is elgondolkozik rajta hogy mi is a valós, akit ez a látásmód, gondolkodásmód nem érintett meg, mert a habos, kosztümös filmek világában él.

És így érthetetlen hogy miért fázok. Fázok és majd meg fagyok, holott erre nincs ok. A fűtött korházi szoba érzete ennek ellenétét kellene adnia. De nem ez történik. Ahogy a takaró sem segít. Egy jeges érzés egy meleg helyen? Nem szeretem helyzet, az ember alapvetően nem érzi jól magát az egészségügyi intézményekben, bár ezen az oldalon akad akit ez lázba hoz. Vagy épp nedvessé tesz. Nálam állítólag nincs lázam. Én pedig úgy érzem. De mértek lázat is, akkor meg azt mondtam kutya bajom. Néztek is rám mint ama bizonyos kutyára.

Talán jobb aludni. Álmodni és pihenni. Ilyenkor az ébredés a legrosszabb. Tele van a fejem mindennel. Repkednek benne az "emlékek" és a "gondolatok". Felébredve az érzés megmarad - sivatagi hőségben szállnak mindenfelé a hópihék. Szép, de egy kissé irreális. Vagy relatív hogy mi az.

Mint az érzés, amikor azt mondom megtaláltam akit keresek. És megfognám de valahogy tovább halad. Mert ugye a Föld sem áll meg sohasem. Megyünk tovább, jó esetben az irányban van közös. Ez a kapcsolat. Amikor meg botlás van, az a sikertelenség, oda nem figyelés, az önbizalom hiánya vagy épp bizonyítási kényszer. De minden megy tovább. Azt gondolom megtaláltam akit kerestem eddig. Nem hasonlít senkihez. Nem, nincs benne a múlt vagy valami elképzelt jövő. Ő úgy van. És mégis. ahol a kezét keresem nincs ott. Pedig látom Őt. Érzem őt. Vagy éreztem őt? Fikció? Az a hülye relativitás.

Az ébredés is ilyen. És csak azért mert elkezdődik a nap és estére jön az aggodalom. mert ha kirepült reggel az elmémből az "emlékek" és "gondolatok" madara, estére visszatér-e bármelyik? Ha nem térnek vissza a "gondolataim" akkor bajban leszek. Nem tudnám hogy mi is történik körülöttem, odakinn a "valóságos" világban. De ha az "emékeim" nem térnek vissza, akkor aggódhatok, mert megöregedtem, felejtek, elveszíthetek minden kapcsolatot a múlt dolgaival, amit tettem, megéltem. Vagy meg akarom még élni. A jövőben.

A kérdés csak az melyik világ a valós? 

Ameddig odakint sötét van és hiába fázom a korházi hőségben, nem fogom látni hogy az "emlékek" és "gondolatok" tova szálltak, vag épp itt vannak velem. Tényleg kirepültek reggel? Vagy csak itt vannak? A fejemben?

Addig pedig megkeresem a valóságot, ha felébredek.

Mocskos dolog ez a sivatagi hóesés.