Találkoztál emberekkel, csókot adtál másoknak.
Testek emléke van a kezedben, agyadban, melyeket levetkőztettél vagy ők szedték le a ruhád.
Igen. Megtetted.
Gyakorlás volt, mely út hozzám vezetett.
Talán emlékezetedben él még az illatuk, az élményük.
De nem számít.
A hosszú folyósó végén ott egy ajtó, félig nyitva.
Keresheted a bőröndöd, ott van a többi közt. Megtalálod, a többi csomag között.
...Mond sokáig tartott az út, míg rám találtál? Vagy féltél erre az útra lépni, mert visszahúzott valami fájó emlék?
De most már mindegy. Hazaértél!
Isten hozott, Szerelmem!
Comments (0)