Blog - Laccko

Formálódik mint a higany - Merculius
Jung szerint a mesék hasonlóképpen olvashatók, mint az álmok. A palackba zárt szellem A mese hőse az erdőben jár, amikor egy öreg tölgyfa gyökereinél különös hangot hall: „Engedj ki, engedj ki!” A gyökerek között, a föld alatt egy üvegpalackot talál, amiből egy szellem kiabál. Mercurius. A szellem kezdetben gyilkos szándékkal tör elő. A hős viszont nem menekül és nem is adja meg magát, hanem azt mondja: nem hiszi, hogy egy ilyen hatalmas lény belefér egy ilyen kicsi üvegbe. A...

Átlépni vagy megbotlani jobb a küszöbön?
Sok dolog van az életben, ami tényleg jó! De az egyik legszomorúbb az,...

Sebek
Könnyen lehet, hogy az amit írok, egyik oldalról semmit se mond. Másik oldalról talán vagy van alapja. Esetleg súlya. De emberek vagyunk. És mint emberek, megélve a napi dolgokat meg lehet állapítani azt, hogy többségünk, legyen szó férfiről vagy nőről: nem gonosz. Viszont sebeket hordozunk magunkban, magunkon, amiből következik hogy már egy érintésre is védekezni kezdünk. Túlságosan erősen reagálunk dolgokra, egy-egy szóra, hangsúlyra már akár azonnal, de hibásan. A feldolgozatlan...

Csak egy rövid.
Élünk egy páran a bolygón. Van akit ismerünk, van akiről azt hisszük, hogy ismerjük. Vágyunk, remélünk, megdöbbenünk és csalódunk. És a 8 milliárd emberből van egy, akit kèptelenek vagyunk kiverni a fejünkből.

Mint a virágok.
Nem vagyok hibátlan ember, de egy nekem fontos ember azt mondta: akad jó tulajdonságom. A napokban így jöttem rá, hogy miért mindig a jó emberek sérülnek meg. Hogy miért sikerült jó embert megbántanom. A magyarázat egyszerű. Mert az ember ha például virágot szed, melyiket választja?

Ez az élet?
Milyen fura az élet! Üres minden, holott csak egyetlen ember hiányzik....

Szösszenet
Azon gondolatok jelentek meg elöttem hogy írok Neked. Ezek a sorok a szívem romjai, töredékei. Lázadva úgy döntöttem hogy nem írok semmit. Erről csak az jut eszembe hogy ez csak a bölcsesség maradéka. Az ész pedig dübörögve súgja: mindkettő Belőled származik! Csak nem talállak! Lehet nem létezel? Nem nagyon tudok mást tenni mint kilököm a saját csónakom a remény hatalmas óceánjára. Én a parton, a csónak meg... Távolodik.

Jövőre...
Hogy milyen volt a 2025-ös év? Veszítettem. Sok mindent. És valakit. Hogy mi lesz 2026-ban? Lehet vesztesből nyertes? Azt tudom, apa már nem lehetek. Talán más sikerül. De az "Emlékek" hordozhatnak üzenetet. Én vagyok talán egy-egy szívdobbanás között a csend. Én vagyok az álom, ami az ébredéskor is ott motoszkál az agyban. És én vagyok az emlék, ami soha sem íródott, de a sebeinkben, a föld kincseiben, az elme zenéjében él. Az az emlék, ami úgy toppant be, hogy senki se...

Fehér árnyék
A legnagyobb sötétségben járva, ahol szinte harapható a sötétség minden félelmet és fájdalmat felülír a lélek, mert tudja hogy képes még ragyogni.

Hol a valóság
Néha történnek olyan dolgok az életünkben, amiről nehéz eldönteni valóság vagy az agyunk játéka. Problémát okozhat visszaemlékezni, idővel eldönteni, mi is történt a valóságban. És hol kezdődik a fikció. Vagy amikor a kitalált dolognak hitt esemény húsba vágóan igaz. Nehéz felébredni, mert az agyunk játszik velünk. Végül is ezért zseniális a Mátrix filmek világa, mert még az is elgondolkozik rajta hogy mi is a valós, akit ez a látásmód, gondolkodásmód nem érintett meg, mert a habos,...

Végtelen séta
Nagyon sokfelé voltam a múlt héten. Sok gondolat volt bennem. Meg akartam valósítani. Mindenhol jártam ami fontos hely nekem. Mindenhol ott hagytam egy virágot. A városban többfelé, kirándulóhelyen, étteremben, parkban. A kedvenc virágot. A virágot ami Héra melleihez köthető. Ami a béke és a remény szimboluma is. Mert képviseli a halált és az ujjászületést, a tisztatásot és szenvedélyt. És tele van földi szépséggel és éteri, meg nem fogható misztikummal. Bejártam helyeket. Ahol kaptam...

Szavak
Figyeltem rá. Próbáltam újra felépíteni azt, amit más lerombolt benne, ami...

Nehéz szeretni
Nehéz szereti valakit aki még nem gyógyult meg. De néha pont őt szereted legjobban. Nem a múltja miatt, hanem mert látod benne azt, aki lehetne. Ha nem bántották volna ennyire. Ha nem félne attól ennyire, hogy elveszít. És néha te is félsz, hogy kevés vagy. Hogy épp ezért nem tudod őt megtartani. De még is maradsz. Nem azért mert meg akarod menteni. Nem azért hogy igazad legyen. hanem mert tudod, érzed, az igazi Ő lehetne! És igen, rettentően fáj, amikor újra és újra tol el magától....

Életutak
A megélt éveim alatt nem tudom mennyi olyan dolog, élmény, kaland, tanítás került elém ami meghatározta a lényem, gondolkodásom. Volt közte pár pillanat, de sok évig tartó esemény is. Azt hittem hogy mindent "megéltem" és hogy ami legmélyebben érintett meg az határozza meg leginkább az életem. Tényként kell kezelnem, hogy rendkívüli hatással volt rám, hiszen évekig tartott és azt hiszem beleadtam mindent hogy e lehető legjobb legyen nekünk. Hogy vesztesként álltam fel, nem bánom mert...

Órák és másodpercek
... hogy minden mennyire relatív! Ahogy tettem-vettem, ebédet...

Meztelenség
Velem szemben állt. A pupillái kitágultak és megcsillant benne a szobában égő gyerták fénye. Táncot járt a még rajta levő ruha gombjain a láng tánca, és ahogy lecsúszott róla minten textil, a bőrén játszott tovább az árnyjáték. Ez egyszerű dolog, szinte a szex is ilyen. Sokan csinálják. Meztelenül állt elöttem. Ruha nélkül. A mellein játszott a gyertya fénye. Néztem a szemét. Csak a szemét. Mert a meztelensége ellenére megnyitotta nekem a lelkét. A gondolatait, a vágyait és a...

Utak
Találkoztál emberekkel, csókot adtál másoknak. Testek emléke van a kezedben, agyadban, melyeket levetkőztettél vagy ők szedték le a ruhád. Igen. Megtetted. Gyakorlás volt, mely út hozzám vezetett. Talán emlékezetedben él még az illatuk, az élményük. De nem számít. A hosszú folyósó végén ott egy ajtó, félig nyitva. Keresheted a bőröndöd, ott van a többi közt. Megtalálod, a többi csomag között. ...Mond sokáig tartott az út, míg rám találtál? Vagy féltél erre az útra lépni, mert...

Gondolatok
Csak ülök és elmélkedek. Ha az emlékekre gondolok visszafelé utazok a...

És elkezdődött!
Csak ülök a teraszon. Hans Castorp is megirgyelne talán, ahogy plédekbe tekerve nézem az idő múlását. Az emlékeimben pár napban még a nyár van, annak csillogásával, hangjaival és illataival, de velem szemben a ködtől, párától sötétbe burkolt erdő, melynek levelei lassan zöldből színes barnákba, fényes vörösekbe és vakító sárgákba öltöznek át. Ahogy az idő változott, úgy jöttek elő a ködből az emlékek. A mélyből így tör rám a sors és a megtörtént események hírnöke, és kitörölhetetlen...

Hol a mátrix széle?
Az ember néha nem tudja eldönteni, ébren van, vagy épp álmodik. Ahogy azt se...