A "tavasz" margójára, avagy a hullámvasút

Tavasz van. Ez nem csak a Pixie-re jellemző. Ilyenkor sokan elveszve érzik magukat. A hűvös, félhomályos ezüstös színben csillogó téli szobák (amúgy szeretem) után hirtelen kinyílik a miénkittatér… Parkok, rétek, völgyek, hegyormok, utcák, városok, (már nem)füstös kocsmák, partik mind mind hívogatóbbak. Özönlenek a népek… Az első tavaszi séták alkalmával már magunkba szívtuk az élet megújuló illatmolekuláit, de a korai-öröm lecseng. Az euforia lanyhulni kezd, aztán hirtelen rádöbbenünk a kontrasztra. Kiütközik a különbség a téli magunkba burkolózás, a látszólagos mindenbe belenyugvás, elodázás, punnyadás és a hőn áhított boldogság színesen elénk libbenő víziója között. Fasz nincsen csak nagyobb lett a tér, mi pedig az arányokhoz képest még töpörödöttebbek.
Mindenki kapar, tolakszik kifelé a mocsárból, mint a giliszták tekeregnek kifelé a vizes dohos földből. Aztán jönnek a viták, ingerült reakciók, nagy igazságok pillanatai - majd elmúlik - de ez így van jól, sőt tavaly is és az előt is így volt.
Üdvözlöm kedves utasainkat az élet örök hullámvasútján. Felállni, kihajolni szabad, merészebbeknek a biztonsági öv használata nem kötelező… kiszállni viszont felettéb káros az egészségre.

Happy face :D