Ki ...? Ki nem ...?

(Reaction to: Mi is a dominancia?)

Egész blogbejegyzés-áradat alakult a ki az "igazi" dom témából indulva. Mi tagadás, érdeklődve olvastam és tetszettek a különböző vélemények, és főleg a kreatív reakciók, bejegyzések. 🙂

Azon gondolkodtam, hogy ez és a tágabb problémakör nagyrészt oda vezethető vissza, amit itt többen pedzegettek: ugyanazt értjük-e adott szavakon, fogalmakon, illetve az emberi hajlam a kategorizálásra, egyszerűsítésre, általánosításra.

Mi - ők, barát - ellenség, ugyanilyen - más, hetero - homo, dom - szub, fekete - fehér... márpedig az élet, a biológia ritkán (szinte sohasem) fekete-fehér. De az agyunk egyszerűsít, csoportosít, és akkor minden "X" ilyen, minden "Y" meg olyan. Pedig sok az átmenet, és idővel minden változik, az ember fejlődik-alakul.

Ezzel együtt sokszor meglepődök, amin nem kellene, hogy valamit írva-mondva másra gondolunk, ami félreértésekhez vezethet. Pl. Amikor felmerül a kérdés, hogy szexet is szeretnél? Mert az illető azt gondolja, hogy ha nincs behatolás, vagy "csak" orális szex van, akkor az nem is szex. És akkor: "jó, oké, hát úgy is el lehet kapni dolgokat, de komolyat nem". (OMG!)

Na, és akkor jöjjünk ezekkel a "ki a full domináns" stb. dolgokkal és árnyalatokkal. Annyira különbözőek vagyunk. Pl. "Élvezem a fájdalmat" - de: "finomabban csináld, mert amúgy érzékeny a bőröm!". Ja, és máshol van az érzékenységi küszöböm az érintésre, simogatásra stb. is, mint másoknak. (Eszembe jut Mérő László könyvének címe: Mindenki másképp egyforma.) Máshogy vagyunk huzalozva, illetve egyedi példányok vagyunk mind. Persze van, vagy lehet egy "átlag(os)" dom, szub, férfi, nő, akármi, de az azért átlag, mert egyedi különbségek vannak. (Akár egy kutya - pet esetében 🐕‍🦺)

Mindannyian a saját agyunk/elménk börtönéből (hu, domként is? 😄) nézünk ki a világra. Csak ahhoz a közhelyhez lyukadok ki a végén, hogy legyünk nyitottak magunkra (ismerjük meg magunkat) és másokra. Aztán vagy találunk partnert, vagy nem, de ezek miatt sem hiszem, hogy elsőre, összecsiszolódás, beszélgetések-tapasztalások nélkül sikerül a tökéletes találkozó/szex. Ha arra számítanék, biztos csalódnék, így inkább az "elég jó"-ra törekszem, meg a nyitottságra a folytatást illetően. (Ami aztán a partneren is múlik.)