(Orion) csillagköd

Rég írtam ide, de igazából jó újra, szerintem ezért is maradtam, hogy maradjon felületem, ahol magyarul kiírhatom a gondolataimat és vannak is, akik megértik. (Félreértés ne essék, angolul is szeretek írni, de mégsem az az anyanyelvem.)
Szóval a blog megírása előtt nézegettem a véraláfutásokat a melleimen és valamiért a gyönyörűen színezett Orion-köd jutott eszembe róla, a több különböző szín és formavilág miatt. Persze az agyam rögtön pörögni kezdett, egy nyugodt pillanatot sem tud hagyni nekem... Szóval újra átgondoltam, miként is lettek "színejátszó, csodaszépek" és hogy beszélgettünk arról, hogy mennyire kettősnek látom saját magamat.

Ez igazából mindig is elkísért, csak nem mindig jött ki ennyire, mint mondjuk az utóbbi 1-2 évben. Van a hedonista énem, aki szinte gondolkodás nélkül belevetné magát mindenbe, amit élvezetesnek talál és csak menne a flow-val. S mellette ott van a túlgondoló, társadalmi elvárásoktól rettegő, megfelelési kényszerrel élő másik énem. Na ezek imádnak iszapbirkózást rendezni, főleg hajnal 2-3 körül és elemezgetni adott helyzeteket és végül döntetlenben kiegyezni jó esetben. Ezek után mindig elhatározom, hogy na jó, keressük meg az arany középutat és próbáljuk meg nyomvonalnak használni.

Ennek hatására kezdem elfogadni, mi rejtőzik az agyam mélyén és érdekes, hogy pont mostanában olvastam valaki profilján, hogy fogadjuk el magunkat ahogy vagyunk, őszintén. És basszus igaza van neki is (nem az első eset, mikor közvetve vagy közvetlenül megkapom, hogy ne csak másokkal szemben legyek nyitott), de nem a legegyszerűbb, főleg ha tényleg rengeteg területen kettősnek érzed magad és úgy kiegyezni valamiben. De legalább lehet fejlődni és fejleszteni ezen, személyes "evolúció", ezaz!