Fejlődés

Elmúlt 6 éve, hogy a BDSM világába keveredtem, jobban mondva regisztráltam az első ilyen jellegő oldalra és megvoltak az első több mint vanilia fúszerrel élményeim. Persze a vágyak sokkal régebbre vezethetőek vissza, de nem tudnám időben behatárolni őket. Amióta viszont emlékszek rájuk, mindig valami szubmissziv szerepből fantáziáltam a dologról, ezért mikor "kategória" választásra került a sor, akkor alapból úgy gondolgtam, hogy szubmissziv beállitású vagyok.

Teltek múltak az évek és rájöttem, hogy nincs egy porcikám sem amely szubmissziv lenne. Igen, szeretem mai napig is a "bottom" szerepet játszani, de a szolgálni vágyás abszolut hiányzik belőlem. Szeretek a páromnak örömet okozni és mindig türekszem rá, hogy neki is jó legyen (kulcsszó az IS), de elsősorban a saját élvezetem a hajtó motor. Nem igazán lehet engem jutalmazni vagy büntetni, mert már csak az ilyen stilusú ajánlatoktól elröhögom magam. (Félre értés ne essék, ha valaki ezt szereti és ez hozza neki az örömet azt én tiszteltebe tartom és semmiképp nem itélem el, csak ne velem akarja csináltatni, mert nem vagyok rá vevő). Szóval, nem szub.

A lényege ennek a blognak nem is az, hogy nekem milyen irányultságom van, vagy épp nincs hanem az, hogy sok idöbe telt megismerni magam és rájönnöm ezekre. És szerintem nem vagyok egyedül. Néha évek hosszú munkája kibogozni saját szexualitásunk. És ez igy van rendben. A fejlődés normális része az életünknek és teljesen belefér, hogy nem azok vagyunk ma akik voltunk tegnap. Probléma akkor merül fel ha nem vagyunk hajlandóak elfogadni, hogy válltozunk és görcsösen ragaszkodunk egy bizonyos szerephez. Na meg az is gondot okozhat ha a jelenlegi kapcsolatunk lelimitáló. Ha a párunk egy szerepbe van berögződve, mi pedig bontogatnánk a szárnyaink más irányba. Sokszor ami jó volt egy periodusba, az már nem állja meg a helyét pár évvel később. És efölött nem sok befolyásunk van, akár a saját, akár a párunk életéről beszélünk.

Itt jön be ismét az elengedés. Legjobb dolog amit csinálhatunk magunkért és a körülöttünk lévőkért az, hogy engedjük magunk megélni saját vágyainkat és haladjunk saját fejlódésünk árjával. Még akkor is ha néha ez pillanatnyilag kellemetlen. Csak el kell engedni azt amik vagyunk ma, hogy azzá válljunk akivé szeretnénk holnap.