Emlékek....

Pár napja a fiam ballagásán felkértek, hogy a szülők nevében én mondjam a búcsúbeszédet. Elmondtam a gyerekeknek, hogy van egy dolog amit életük során visznek magukkal végig, azok az emlékeik és az élményeik. Sok meghatározó emlék van, amit évek sőt évtizedek multán is őrzünk a szívünkben. Lehet az egy pillanat, egy szép nap vagy egy csodás éjszaka emléke. A tegnapi éjszakára sokat vártam - több mint egy évet – de talán épp ez adta meg a varázsát. A hónapok óta tartó őrület és feszültség után kikapcsolni, feloldani a gátlásokat aztán a könnyeken keresztül elengedni amit másképp nem lehet. Mindezt átélni azzal a férfival aki a férfiak közül a legjobban ismer itt az oldalon felemelő és csodálatos érzés volt. Aki ha kell barát, ha kell szigorú bíró, kemény kritikus, könyörtelen Mester. Aki elé az este parancs nélkül térdeltem le… Szerintem ez mindkettőnknek meghatározó emlék marad, amit majd mi is viszünk magunkkal sok-sok éven keresztül. Tudom azt is, hogy el fog jönni az a társ akivel képesek leszünk egymásnak a tegnapihoz hasonló emlékeket és élményeket adni. Köszönöm az angyalszárnyakat és hogy látod amit mások nem.