DOMINANCIA ÉS KUTYAIDOMÍTÁS (3/8) - A korrigálás művészete

(Az alábbi írás a harmadik rész Ms. Elle X "Dominance and Dog Training" című videósorozatából, az angolul nem beszélő kinksterek számára. A sorozatban konszenzusos szubnevelési technikákról van szó. Régóta le akartam fordítani, hogy közkincs legyen az információ. Helyenként BDSM szakkifejezésekről van szó – ahol ezeknek nincsen széles körben elterjedt magyar megfelelője, meghagytam őket eredetiben, megtoldva egy rövid magyarázattal vagy fordítással. Ezek nem átfogó definíciók, csak a szöveg értelmezésében hivatottak segíteni. Helyenként az információt összefoglaltam, rövidítettem az eredeti videó szövegéhez képest, hogy írásban jobban gördüljön a mondanivaló.

Remélem, hasznotokra válik az írás!)

---

DOMINANCIA ÉS KUTYAIDOMÍTÁS (3/8)

A korrigálás művészete

---

Folytatjuk a sorozatunkat, ezúttal a korrigálás és a megerősítés koncepcióival.

Nem véletlenül említem őket együtt, mert ezek ismét ugyanannak az éremnek az oldalai. Így tarthatsz fent maradandó viselkedést, amit szeretnél látni dominánsként, mert a viselkedésmódosítás és a folyamatos engedelmesség célja az, hogy megtanítsa, hogy engedelmeskedni kielégítő, és azt, hogy amiért a szub nem könyörög, azt megkaphatja jutalomként.

Például, Jamie nagyon jutalomfalat-motivált, imád minden ennivalót, amit adhatsz neki, és hamar hajlandó engedelmeskedni, ha egy finom falat a tét. Nos, egyik nap épp vacsoráztam, és Jamie ott ült a földön, ahogyan kell. Ekkor eszembe jutott, hogy a konyhában felejtettem az ásványvizemet, és ahogy felálltam, hogy idehozzam, adtam Jamienek két utasítást, amit nagyon jól ismer; „maradj!” és „hagyd ott!”

A maradj azt jelenti, maradjon egy helyben, a hagyd ott pedig azt, hogy bármi is az, ne érj hozzá, ne menj a közelébe. Szóval, amikor visszajöttem, a vacsorám még mindig biztonságban volt, amiért hálás voltam. Annyira örültem, hogy adtam is neki egy jutalomfalatkát, ott és akkor. Türelmesen várt, akkor is, amikor nem voltam ott a szobában, boldog volt, türelmes volt, engedelmes volt, amíg befejeztem a vacsorát. Ezért jutalmat kapott, mert azt szeretném, hogy asszociálja az engedelmességet az élvezettel, és hogy ha a kedvemben jár, én is a kedvében járok, megerősíti a kapcsolatot, hogy engedelmeskedni kielégítő, de a jutalmak, büntetések, és pozitív megerősítések nem működnek egymagukban. Felelősségteljesen össze kell párosítani ezeket megfelelő korrigálással.

Miért? Mert a korrigálás hiánya pozitívan erősíti meg a negatív viselkedéseket.

Ezért is nem vagyok oda az úgynevezett „csak pozitív” kutyaidomításért, mert pimasszá neveli a kutyákat, mert nincs korrigálás. Ez történt Jamie-vel, amikor még kiskutyaként elvittük egy ilyen idomítási órára a helyi kisállatboltban, ahol ezt a csak-pozitív módszert tanították, hogy amikor Jamie olyat csinál, amit nem szeretnék, akkor ne korrigáljam, ne szidjam le, hanem vonjam el a figyelmét, irányítsam máshová egy jutalommal.

Erre az történt, hogy pár alkalom után a drága, édes, engedelmes kiskutyám elkezdett úgy viselkedni, mint egy beképzelt kis brat! Nem hallgatott rám, agresszívabb lett velem, követelőző, mindenféle olyasmi viselkedést mutatott, amilyeneket a domina klienseim meséltek, hogy ilyesmi történik velük a dinamikáikban.

Szóval jutalmazz, büntess bőséggel, játssz, dicsérj, erősíts meg szeretett viselkedéseket és engedelmességet, mindez nagyon fontos, de legyél egyformán rendíthetetlen a korrigálásodban is.

A hatásos korrigálás kulcsa egyszerű; alkoss kontrasztot.

Érdemes markáns kontrasztnak lennie abban, hogy hogyan szólítod meg a szubodat amikor elégedett vagy a viselkedésével, és amikor kiérdemelte a korrigálásodat. Minél inkább érzi a szub a távolságot, ami kialakult köztetek a viselkedése miatt, annál hatásosabb lesz a korrigálásod.

Például, általában nagyon boldog és kedves vagyok vele, amikor beszélek hozzá, többet hallja az aranyos kis beceneveit tőlem, mint a valódi nevét. Viszont amikor nagyritkán rosszul viselkedik, például megharapja a kezem, vagy ki kell rángatnom valamit a szájából, amit nem kellett volna a szájába vennie, leszidom, a teljes nevét használva, „Jamie Alexander, rossz, áucs!” és ennél a ponton általában a földre dől, és kicsit bepisil ijedtében. Amikor látom ezt a megadást, nem állok meg, továbbtolom a dolgot a megbánásért. Megadni magadat és megbánni két nagyon különböző dolog, úgyhogy amikor látom a megadást, tovább beszélek hozzá a megbánásért, hogy „Ez fájt, Jamie! Ez fájt anyunak!” és kiteszem neki a kezemet, hogy megmutassam neki, hogy hol bántott. Ilyenkor a kezemhez tolja a fejét és elkezdi puszilgatni, nyalogatni, bár még kicsit félősen. Ekkor engedem csak el a dolgot, mert elértem, hogy megértse, hogy rosszat csinált, megérti, hogy fájdalmat okozott, és megérti, hogy nem szereti, milyen érzés ez az interakció.

Ez az a pont, amikor nyugtatok, és helyrehozom a kapcsolódást, amikor már megadta magát, és megbánást mutatott. „Igen, tudom, hogy sajnálod, köszönöm, jó fiú vagy, minden rendben, megint barátok vagyunk, semmi baj.” Ekkor hívom az ölembe, mire letámad ölelésekkel és puszikkal, mindennel, ami jó.

Ez az, amit szeretném, hogy megtanuljatok ebből; a korrigálás hatástalan lesz, ha a kapcsolódás nem jó érzés. Ha a szubod kapcsolódása, amikor normál körülmények között veled van, nem jó, nem teszi boldoggá, nem érződik közösnek, nincs tele élvezettel és örömmel, a korrigálás sem lesz hatásos.

A következő részben a hatodik közös alapelvvel folytatjuk, az érzelmi önuralommal, és a hetedikkel, a kiegyensúlyozott stimulussal.