Eltört

- Eltört!

- Te eltörted?

- Nem, már így találtam!

- De biztosan leverted, más nem is járt a közelében!

- Nem én voltam, esküszöm! Megragaztom!

- Ezt már nem lehet, túl sok darabban van.

- Megragasztatjuk, nem is fog látszani.

- Szeried érdemes? Megint csak levered!

- Nem én voltam!

- Talán én tettem?

- Én nem ezt mondtam. Szerintem magától tört szét.

- Olyan nincs! Hülyeségeket beszélsz!

- Pedig nem én tettem, tudom, hogy mennyire fontos a számodra, ilyenre sosem vetemednék!

- De tudom, hogy te voltál, hallottam! Csak te lehettél!

- A közelében sem voltam, kérlek higyj nekem!

- Nem tudok, nem bízom benned!

- Esküszöm!

- Ezzel betelt a pohár, takarodj a szemem elől!

- Kérlek, ne mondd ezt! Szeretlek!

- Én is szeretlek, de így nem élhetek tovább. Te csak pusztítani tudsz, nem élhetek így veled!

- Jó én törtem el! Most boldog vagy? Nem bírtam már ránézni!

- De hát olyan gyönyörű volt! Hogy tehetted?! Kotródj!

- De akkor sem az én hibám, te tetted pont a szekrény szélére, nem láttam!

- De hazudtál! Ezért nem bízom benned!

- Ha kicsit beljebb toltad volna, ez meg sem történik.

- Akkor ez az én hibám?

- Nem. Láttam, hogy rossz helyen van, de nem tettem a helyére. Szerintem már neked sem tetszett annyira!

- Én imádtam, a legjobb vétel volt valaha!

- Már hetek óta ott volt, rá se néztél!

- Nem figyelhetek oda minden apróságra, te is kivehetnéd a részed!

- Már többször is ugyan oda raktad, szerintem arra vártál, hogy eltörjem!

- Hogy feltételezhetsz ilyet? Tudod jól, hogy imádtam!

- Én is, de neked már sokkal régebb óta nem volt ez olyan fontos, mint nekem.

- Én nem tudtam, hogy neked is tetszett.

- Tőlem kaptad.

- De nekem vetted, miért nem szóltál inkább? Miért kellett eltörni?

-Már mondtam, magától tört el. Nem vertem le és te se tetted rossz helyre. Csak magától széthasadt.

- Lehetséges ez?

- Nem. De kár most már ezen veszekedni.