Szabotázs
Jó lenne egyszer hátradőlni! Kitárt karokkal nem hátranézni, hogy hova esem...csak dőlni, nem félni. Csak feküdni kényelmesen, csukott szemmel, nyitott mellkassal, karokkal és nyílt kézfejekkel. Minden ujjam lengén, szabadon, a tenyér az ég felé fordulva. A szám enyhén nyitva, mintha szólni akarnék, de nem kell semmit mondanom.
Kezdődik a nap. Felcsatolom a vérteket. Szorosra fognak, keményen! Préselik össze a testem. Izmaim feszülnek. Kesztyűket húzok, acélkesztyűket. Az ujjbegyeim...