Mint a geci...

Olyanok vagyunk, mint a petesejt iránt törő spermiumok. Sokan egyszerre, reménnyel teli, élénkek, vidámak... Kalandok, nevetés, bulik... Optimistán nézünk szembe mindennel. Egymás lakására járunk partizni, perverzkedni... játszunk, mint a gyerekek... Néha eltűnnek páran... Vajon mi lett velük? Ennek az életét a drogok tették tönkre, a másik még annyira se vitte... Itt úsztak mellettem mind! Évekig. Egymásban turkáltunk, egymás mellett aludtunk. Tanulmányoztunk és kísérleteztünk... Az ott milyen öreg lett! És az, az meg hova lett? Hiányzik a lelkesedése, a nevetése... Az ott beteg lett... Az már bele is halt... Az pedig ott, az még fiatal volt! Hordozta a kis életét a szétcsapott testében. Kár érte. Mindig ezt mondtam neki: "Kár érted". Én nem vagyok senkinek a megmentője! Én is csak egy kis hímivarsejtként úszom a cél felé. Nem lassulok, nem állok meg. Néha hátranézek, de nem várom be őket... Ha elég rátermett vagy, lépést tudsz tartani velem. Remélem, egy nap elérem azt, ami számomra a végső boldogságot jelenti. Én is viszem a kis életemet, hordozom a testemet minden nap. Sokaknál erősebbként, írigylésre méltóan... Ha egyszer végre megállhatok, hátradőlhetek, majd sokat gondolok rátok, az évekre, évtizedekre, melyeket együtt "úszva" töltöttünk.