Boszorkányúr
Megjelensz a fejemben időnként, pedig nem is ismerlek, te sem ismersz engem. Mintha látnád, mit csinálok, mintha megenne egy kicsit a sárga irigység. Féltékenység? Nem mintha nem jutna neked sok másik, jobb, okosabb, szebb... Azt mondod, "az enyém vagy", nyomatékosan. Túl vonzó vagy. Néha így érzem; minden porcikád vonzó, elementárisan. Amikor az mondom, nem vagy csúnya, valami egyetemesre gondolok, ami túl van azon a felületes ideálon, amit kijelöl a társadalom. Különben miért váltunk...