Nem repül

-Nem repül már a madarad. - mondta az idős férfi. Kárörvendően állt, mint egy gonosz gyerek, egy madár teteme fölött. A csúzli gumija mellette a földön, leesve.

A fiatal férfi lassan sétált közelebb. Lehajolt, hogy fölvegye. Még fel sem egyenesedett teljesen, amikor megfeszítve a másik arcába lőtte azt. Tudta, hogy nem fog különösebb kárt tenni benne, de legalább tesz valamit, legalább kifejezi, hova tartozik. Nem hozzá...

Az idős férfi az arcához kapott. Ahogy sikerült visszarendeződnie, most már nyájasság nélküli, tisztelettel vegyes nyílt gyűlölettel nézett a másikra.

-Abból élsz, amit én adok neked. Te hálátlan... ki vagy te? Hát nem tudod, én ki vagyok?

-Túl jól is tudom.