A Pók

-Örülök, hogy látom. - az idős férfi egy másik ösvényről érkezett a fiatal férfi mellé. Vigyorogva, magabiztosan közeledett, kezét nyújtva. A másik kelletlenül nyújtotta a sajátját. Látta a hűvös, megvillanó ragadozótekintetet. A Pók kissé túl sokáig rázta a kezét, ő próbálta elhúzni és tovább haladni az úton. Szorosan egymás mellett haladtak, bár ő eltávolodott valamelyest, az idős férfi mindig közelebb nyomult.

-Ne húzódjon el tőlem, csak jót akarok önnek. Az üzlet jól megy, minden rendben van. Ezért meg kell dícsérnem.

A fiatal férfit hirtelen hányinger fogta el. Valamit ki kell találnia. Valamit ki kell találnia, különben baj lesz... vannak szövetségesei, akikre számíthat... legalábbis reménykedett ebben. A Pók folytatta.

-Van egy ajándékom az ön számára, de ez azt hiszem, nem újdonság. A régi ajánlat még mindig áll. - hirtelen szembefordult vele, jobb tenyerét a tarkójára téve magához húzta és közvetlen közelről suttogott a fülébe. - Megkapod, ha kellően készséges leszel. - mondta, majd baljával végigsimított a másik jobb arcfelén és a nyakán.

A fiatal férfi ezen a ponton erőből eltaszította magától és eltávolodott tőle. Iszonyodva nézte az öreget. Nem egy embert látott, hanem valami olyan őserőt, amely csak a győzelmet vagy a pusztulást ismeri, valamit talán nem is a középkor, hanem az ókor szelleméből.

-Itt fejezzük be ezt az egészet. Soha többé ne érjen hozzám. Soha! Megkérem, hogy hagyja ezt abba. Természetesen az üzlet megy tovább, mint eddig. Viszontlátásra! - mondta a fiatal férfi, nyakkendőjét megigazítva és már fordult is el, hogy távozzon.

-Várjon! Itt felejtett valamit. - ahogy visszafordult, látta, hogy a Pók kinyújtott kezében a pénztárcáját tartja. Automatikusan a zsebéhez kapott. Hogyan?

-Adja vissza! - mutatóujjával rámutatva felé bökött, miközben odament, hogy elvegye tőle. A másik visszahúzta a kezét, ahogy megragadta volna. Farkasszemet néztek.

-Csak nehogy a végén se üzleted, se életed ne legyen. 

-Nem félek tőled. Már közel sem vagy olyan erős, mint amilyennek mutatod magad. És vannak szövetségeseim.

-Ó, azok a szövetségesek! Csak várd ki, amíg igazán bajban leszel. Senki sem fog segíteni. Hát semmit nem tanultál az eddigiekből?

-Kikérem magamnak ezt a hangnemet. Felszólítom... megkérem. Tisztelettel... - mondta, de inkább köpte a szavakat. 

Az idős férfi fölényes mosollyal odanyújtotta a pénztárcát, amit a fiatalabb kikapott a kezéből. Ahogy haladt el, belenézett. Valami nem stimmelt. Egy-két kártya, és a készpénzből is hiányzott. Megfordult, de a Póknak már hűlt helye sem maradt.