Jófiú

(Reaction to: Rideg, szabályszerű és megalázó)

Anna a padlón térdelt, egyik tenyere két lába között a földön. Olyan volt, mint egy macska. Alulról fölfele nézett a férfira, aki a kanapén ült. Nyakán nyakörv, rácsatolva a póráz, aminek a végét a férfi tartotta.

"Jófiú", így hívta magában. Habár a megismerkedésük és az azóta történtek alapján árnyalhatta volna ezt a képet. Okos, helyes és jófiú, bár kurvára el van tévedve, gondolta a nő. Egyszerűen nem tudott rá haragudni. Jófiú volt, mégis ő térdelt előtte ebben a pillanatban, ő volt kiszolgáltatott helyzetben.

De hát én is mindig jó kislány voltam, gondolta tovább Anna, miközben lesütötte a szemét.

-Nézz rám. - mondta "jófiú" rekedten, csendesen. Volt valami melegség a pillantásában, valami biztonságot adó a lényében, ami ellensúlyozta mindazt, amit eddig tett vele. Jó volt ránézni, jó volt a szemébe nézni. A jó gyerekszoba, az élet napfényes oldala sugárzott belőle. Valószínűleg sosem voltak különösebb gondjai, legalábbis olyanok, mint Annának. Tekintete melegsége ellenére birtokló vágyat is sugárzott.

Ahogy elkezdte tenyerére rácsavarni, a póráz megfeszült. Húzta és ő maga is közelebb mozdult, hogy megcsókolhassa a nőt. Anna közelebb kúszott, feneke felemelkedett, miközben a férfi csókolta, és fölülről lefelé végigsimította a testét, rámarkolva félgömbjeire, aztán mindkét keze ujjbegyeivel mellbimbóit csavargatva meghúzta őket. A nő felnyögött. A férfi hátradőlt.

-Mi következik most... szerinted? - kérdezte pár másodpercnyi szünet után. Anna elpirult és a dudorodó nadrágot nézte, majd ismét a férfi arcát. A férfi bólintott. A nő elkezdte kicsomagolni a már keményen álló farkat. Még jobban feltérdelt, szinte befeküdt a két combja közé, miközben ő még szorosabbra fogta a pórázt. Először csak egy nyalintás, aztán nyálat gyűjtve a szájába vette a makkját és szopni kezdte. Talán ennek a "jófiúnak" nem is volt olyan rossz ezt megtennie.