Feladod?

(Reaction to: Tépett kandúr)

Férfiak? Keselyűk.

A nő, ahogy az alkonyatban, rongyos ruhában a sikátorban menekült, már tudta, nincs hova. Tépett kandúrral itt találkozott először. "Kifogástalan" életút, karrier, feleség, gyerekek.

A nő, ahogy hátrált, miközben a ragadozó önelégült mosollyal közelített felé.

-Feladod? - kérdezte, miközben lassan végignyalta a szája szélét. Undorító volt és szexi. Anna tulajdonképpen dühös volt rá. Ha nincs ez a taszító gesztus, továbbra is csak egy nem túl izgalmas hivatalnokot látott volna benne. Tudta, ez is elmúlik egyszer, ahogy a többi is. Vagy nem...

A nő, miközben hátrált, egy kiálló szegélyben elbotlott és fenékre huppant. A másik a két lába közé lépett, így felállni sem tudott. Elkezdett hátrafele csúszni, de a férfi szorosan követte.

-Állj fel! - cipője orrával többször megpöccintette a nő combját. Anna nagy nehezen felállt. Beleütközött, ezért megpróbált azonnal tovább hátrálni, de a férfi átkarolva nem hagyta, egyik kezével a hajába markolva fixálta őt, a másikkal egy kissé talán túl erős és hosszan tartó mozdulatokkal elkezdte leporolni a fenekét.

-Kérlek, hagyj. - egy kényszerű kis nyögés tört fel Annából, miközben próbált kitérni a "kiporolás" elől.

-Biztos, hogy nem. - vigyorgott a férfi. - egyelőre nem.