Tépett kandúr

-Véged van. - olvasta le a nő a férfi szájáról, aki az út túloldalán állt, miközben a kezét többször oda-vissza elhúzta a nyaka előtt. Nem gondolta, hogy legutóbbi szavai ilyen mély nyomot hagytak éppen benne, amelyek ráadásul nem is neki szóltak. Tudta, ki ő, de még soha nem került a látóterébe. Már a fénykorán egy kicsit túl lévő, élveteg arc, egy kissé tépett kandúr, aki valami olyasmibe üthette az orrát, amibe nem kellett volna, vagy alkohol, egyéb szerek lenyomata látszott rajta? Önelégült vigyorát detektálva Anna gyorsuló ütemben kezdett el haladni a járdán, miközben azt is észlelte, hogy a férfi elindul felé, át az úttesten. Mintha egészen komótosan haladt volna, a nő nem tudta, gyorsítania kéne, vagy váratlanul betérni valahova. Sarokba nem akarta szorítani magát, úgyhogy maradt egyelőre a sétálás. 

Ahogy egy idő után körbetekintett, üldözőjét nem látta sehol a tömegben, és ez nyugtalansággal töltötte el. Egyszercsak egy erős szorítást érzett a vállán. A kéz megállította és vissza is fordította. A férfi pár centire volt tőle, és azonnal beszélni kezdett.

-Ha most elkezdesz sivalkodni, tönkreteszlek. Mindenhol vannak barátaim. Senki, még ez a rendszer sem fog téged megvédeni. Szólj, ha megértetted.

Anna arra gondolt, hogy csak blöfföl. De mi van, ha mégsem? 

-Megértettem. - mondta, miközben nyelt egyet. A férfi önelégült arckifejezése bicskanyitogató volt, legszívesebben megütötte volna.

-Akkor akár el is indulhatunk. Kicsivel előttem fogsz menni, majd mondom, hogy merre. 

Kb. tíz perce mehettek, amikor egy kapualjban a férfi megszólalt.

-Itt állj meg.

Fölmentek egy lakásba. A férfi bezárta az ajtót, játékosan feldobta a kulcsot, elkapta, majd a zsebébe mélyesztette.

-El is kezdhetsz vetkőzni.

-Ne... ilyen gyorsan? 

-Felőlem lassan is vetkőzhetsz. 

-Kérlek, ne. - sápadt el Anna. Valójában a rémültsége mellé bekúszott egy kis izgalom is, amiről egyelőre nem akart tudomást venni.

-De. Utána beszélgetünk arról, miért vagy ilyen tenyérbemászóan szemtelen mostanában. - mondta a férfi tenyérbemászóan szemtelen arckifejezéssel.

-Beszélgetünk? Az jó lesz. - mondta Anna, miközben már vette lefele a ruháit. Ahogy rápillantott a férfira, látta, hogy elkomorult.

-Egy szemtelen kis kurva.

A nő jobbnak látta nem fokozni a hangulatot újabb beszólásokkal. Ahogy végzett, fogvatartója máris közelebb lépett hozzá. Jobb alkarját elkapva egy kissé megcsavarta, hogy megfordulásra késztesse. Meghallotta a bilincs csörgését és már kattant is a csuklóján. Még egy simogatást érzett a feneke alsó részén, ami felháborította, egyben érezte, ahogy egy adag nedv kibuggyan a puncijából. Ahogy visszafordult, próbálta kitapintani a biztonsági pöcköt, de észlelnie kellett, hogy nem szimpla játékszert csatoltak rá, hanem igazi, rendőrségi bilincset. Ezen a ponton leplezetlen dühhel nézett a férfira. 

-Ezt már szeretem. És most valóban beszélgetni fogunk. Bár tudom, mindennél jobban szeretnéd, ha egy igazi férfi megbaszna végre. Azonban a vicceskedő bohóc mögött egy magányos, depressziós nő vagy, aki olyasmit akar megkapni, ami nem jár. Ez jó lecke lesz neked. Terpeszben állj!

Anna kelletlenül széjjelebb nyitotta a lábait. Ahogy lehajtotta a fejét, hajtincsei az arcába hullottak. Reménykedett benne, hogy ezek eltakarják eleredő könnyeit. A férfi jobb kezével az álla alá nyúlt és felemelte a fejét. Hüvelykujjával letörölt néhány könnycseppet. Higgadtnak tűnt, mint akit nem érint meg semmi. Csak figyelte a nőt.

-Gyűlöllek. Gyűlöllek, te fasz.