Kisebb gyönyörféle

-Már megint inspirációt kerestem, de semmit sem találok már egy jó ideje. Segítened kell. Csak te segíthetsz most.

-Nem hiszem azt. - nevetett a férfi. Silver fox? Igen, illik rá ez a kifejezés.

-De igen. Nincs senki... nincsenek férfiak. Te legalább férfi vagy. - a nő lehajtotta a fejét. Elbaszta. Könyörgött. Nem jó alkupozíció. Két kezével az asztal szélén támaszkodott, amin ült. És ahogy lehajtotta a fejét és lehunyta a szemét, izmai megfeszültek, átjárta valami kisebb gyönyörféle, ami pár másodpercig fogva tartotta. Csukott szemhéjai mögött is élesen látta a férfit, akit kívánt, a tökéletes arcformát, a parázsló tekintetet. Egyszerűen tökéletesnek tűnt. Csak egy játéknak indult, de erre most megint túlzottan rácsúszott. Ahogy a folyamat a végére ért, önkéntelenül felnyögött. Nem merte azonnal kinyitni a szemét, de aztán kénytelen volt felnézni. Látta a ragadozó arckifejezést. Jó érzés volt megtapasztalni, hogy ez a ragadozó szempár végre rá irányul. Újra érezte a hasizmaiban a kéjes összerándulást, bár már kisebb mértékben.

-Azt hiszem, mennem kéne. - mondta egy kissé magasabb hangon, de nem mozdult. - Csak egy képzet ez az egész. Nem vagy itt valójában velem. Senki sincs itt velem...

-Ne menj sehova. Egy kicsit itt vagyok veled. - válaszolta a férfi, miközben közelebb lépett. Átölelte a nőt, a fejét a mellkasára vonta és a nyakát, fejét simogatta.

-Ez rosszabb, mint a tavalyi agyrémem. Ott legalább volt valami világnézeti egyezés. Itt semmi. Morális kétségeim is vannak. Tényleg semmi ésszerűség. Bár volt már veled ehhez hasonló... ez egyre borzasztóbb! - és itt a nő megengedett magának egy felszabadultabb, önironikus kuncogást. Érezte, ahogy a simogató ujjak lassan a hajába túrnak és belemarkolnak, majd hátrahúzzák a fejét.

-Ki fogod húzni a gyufát, előbb vagy utóbb, az az érzésem. - mondta a férfi nevetve.