Sz.

A magas, szikár férfi istenség, Sz.... a szigorú, az igazságos, a büntető. Ha kell, kíméletlenül adja tudtodra, hogy az életed szart sem ér, és egy kicsit mindig szorosabbra vonja a hurkot a nyakad körül. N. tudta, nincs ilyen férfi. Ennyire könyörtelen, ennyire gyűlöletes, ennyire imádatos.
Belépett a képzeletbeli pincebörtönbe. Érezte, szüksége van valakire, aki igazságos, a jó értelemben kíméletlen. A kíméletlenségnek, a nyomornak, a szenvedésnek van súlya. Ezt ismerte.
Sz. ezúttal szemüveges öregember képében ült egy régi íróasztalnál, lúdtollal írt egy sárgás papírra. Nem nézett rá, amikor csuklóját odanyújtotta. Nem tűnt sem kíméletlennek, sem gyűlöletesnek, sem imádatosnak, ami egy kicsit bosszantotta N.-t.
-Látod, hogy messze vagyok attól, ahol lennem kellene. Legalább nyolc egységnyire. Nem akarsz megbüntetni?
-Unlak.