Senkik-valakik

A blog reakció, de nem a blogíró személyére (hiszen őt nem ismerem), hanem az ezáltal bennem keltett asszociációkra a saját környezetemet illetően.

Gyűlölködő, maga körül mindig a kevesebbeket kereső feszült "valakik", én inkább senki leszek. Szívembe zárom azokat, akik szenvednek, a csöndeseket, az együttérzőeket.
Már-már közhely, de a nagyságot onnan ismerem fel, hogy fölemel és nem el-letaszít.
Ismerek ilyen embereket pro és kontra, és állíthatom, hogy utóbbiak a közösség élősködői. Talán mindenhova beédesgetik magukat a kapcsolataik révén, de a munkájuk valódi értéke alacsony vagy középszerű. A nekik adott felelősséggel emberi életek felett adott esetben visszaélnek, éppen csak annyira, hogy az ne legyen büntethető, illetve úgyis tudják, hogy valaki majd megmenti a seggüket.
Mit tiszteljek benned, nárcisztikus, antiszociális "barátom"? Tudom, ki vagy, engem nem tudsz megtéveszteni. Mert mindennél fontosabb ezen a világon, hogy milyen ember vagy. Ha szar ember vagy, te vagy a senki, az előtt a bizonyos "láthatatlan ítélőszék előtt", és csak ez az, ami valóban számít.