2021. 07. 06. 07:46 | Appeared: 843x
A két élőlény egymásba gabalyodva feküdt. Karmaik egymásba fúródtak, sebeik lassan véreztek. Testük nagy részét valami tollhoz és szőrhöz is hasonlító csapzott szürkeség-barnaság borította.
-Éretlenül viselkedtem, és valószínűleg megbántottalak. Tulajdonképpen eléggé összezavaró lehetett számodra az egész, ezért menekültél is, túl sok gond lett volna velem. De sosem vallanám be neked. - gondolta a nőstény.
-Erőszakos voltam és magadra hagytalak, csak passzióból. Pedig valamit mintha éreztem volna irántad. De fontosabb volt, amit mások fele mutathattam erről az egészről, anélkül, hogy belegondoltam volna, ezzel mit teszek. De már mindegy, úgysem mondanám el neked. - gondolta a hím.
Lassan csörgedező vérük kis patakként egyesült. A két madárszerű lény tovább pislogott gőgösen és egy kicsit mélyebbre nyomta a karmát a másikba.
Comments (5)
Ha nem az lenne, ott lenne az idézőjel és forrásmegjelölés. Bár tudom, sokaknál ez nem természetes.
Van alapja annak, amit írsz, de ez így általánosítás.
Az eletben ill. a termeszetben ket kulon nemu allat igy sosem viselkedik, mert fizikailag mindig a him az erosebb. A nosteny max annyival buntet, hogy nem ezt a himet valasztja.
Ha pedig lenyekrol beszelunk, pl foldreszallt angyalokrol, akkor meg a noi minoseg sosem egyenes uton dof, mint a himek, hanem nem vart oldalrol, pl csellel.
Ettol fuggetlenul nagyon jo volt olvasni, es mennyire tipikus mai szenvede/-ses/-lyes korkep.